Tegnap nagyon büszke voltam magamra, mert Kismacsó elpályázott este, és én elkezdtem tornázni nyolc után a szobájában. Nagyon jólesett.
Charlie Mórral meccset nézett (illetve Mór aludt).
Már próbáltam a mi szobánkban is tornázni, de Mórci ezt felhívásnak érzi keringőre, úgyhogy juszt sem hagy békén, szóval muszáj elvonulnom, ha nyugodtan akarok mozogni.
Azért a későbbiekben szeretném, ha megszokná, és nyugodtan végignézné (vagy aludná) az ugrálásomat.
Azt hittem, hogy nagyon fog hiányozni az edzőterem, időnként szokott is, de alapvetően leszoktam róla. Az a baj, hogy rengeteg idő elmenne vele, nekem meg az most nincs. Lehet, hogy később majd alakul, de most be kell érnem az itthoni tornával.
Szóval tök jól alakult az este, a torna végén fejen is álltam, nagyon jót aludtam éjszaka.
Erre reggel fejfájással ébredtem. Pedig olyan vicces volt, hogy Mór ült az ágyunk mellett, és szuggerált bennünket, hogy keljünk fel végre. Ugyanis ő udvarias kiskutya, nem hangoskodik, ugrál, csak néz. Már ülve is fellát az ágyra, olyan nagyot nőtt.
Remélem kibírom gyógyszer nélkül.
De egy plusz kávé biztosan segíteni fog. 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése