Muszáj jól lenni

Lassan vége a szabadságnak, úgy rohan az idő.

Volt, amit megcsináltam a tervezett dolgokból, és volt, amit nem. Meg még olyan is volt, hogy nem is terveztem -például Mórt- aztán úgy alakult mégis.

Mór fogadtatása vegyes.

Belami csak legyintett, nem igazán érti, inkább csak elfogadja a legújabb mániánkat.

Kismacsó a legnagyobb csalódás, benne komolyan bíztam, hogy örülni fog, de ő is inkább csak értetlenkedik. Biztos vagyok benne, hogy Mór majd az ujja mancsa köré fogja csavarni, de akkor is lelkesebbnek gondoltam látatlanban is. 

Apám a fejéhez kapott, ő nem ápol túl szoros kapcsolatot állatokkal, nem is igazán érti, hogy az minek, ha nincs kertje az embernek, ahol helye lehet egy kutyának csakis. 

Anyu rajong máris érte, de róla sejtettem, az összes kicsapott állatot befogadná, ha lehetne, nyilván akad hely Mórnak is a szívében, a pedigréje ellenére. 😂

Úgy veszem észre, megint ösztönösen megtaláltam, hogy hogyan egyensúlyozzam ki magunkat.

Kicsit túlzottan ráértem az elmúlt hónapokban, és ez nekem nem feltétlenül jó, sőt. Széthullok, túl sokat agyalok, nem jó. 

Közben Charlie ellenpólusként nagyon nem ér rá, de közben azt érzem, hogy nem jól osztja be az energiáit, és nem pihen, nem töltődik eleget. 

Én meg a nagy ráértemben annyira csak magammal voltam elfoglalva, hogy egyszerűen rá már nem maradt kapacitásom. 

Mór még csak elméleti szinten van jelen, mégis valahogy összehúz bennünket, és nekem is jót tesz, hogy nem csak magammal vagyok elfoglalva. Ez a kutya érkezésével fokozódni fog, és úgy látom, csak nyerhetünk.

A másik, amiből meríteni tudok, ha csúszok szét, az a mozgás.

Tudtam mindig is, hogy a sport csak úgy működhet, ha egy idő után már olyan, mint a fürdés és a fogmosás, teljesen beépül a rutinba.

Kicsit megtorpantam, mikor abba kellett hagyni az terembe járást, de viszonylag hamar rátaláltam az új ütemre itthon, és nagyon szépen működik. Így hozzájutok az endorfin betevőmhöz, különben elvonási tüneteim vannak, meg beteg leszek. 

Van ez a hülye helyzet, amiről nem szeretnék már értekezni, de ennek ellenére jól vagyok.

Nem mindig, de ha elkezdem a lejtmenetet, akkor vissza tudom magam rángatni, és tudok koncentrálni a jóra. Sok energia, de megéri. Nem akarok, nem tudok rettegni hosszan, az engem kinyír. Muszáj jól lenni.