Bemutatom Mórt

Felpörögtek az események kutya ügyben.
Annyira, hogy négy hét múlva beköltözik hozzánk Mór, az uszkár baba.

Az úgy volt, hogy én beléptem két uszkáros csoportba is az idők során.
Kedden az egyikben valaki egy képet tett fel kutya babákról, hogy négy hetes az alom. Első látásra kész lettem, meg olyan nagynak tűntek négy hetes létükre, így rákérdeztem, hogy milyen méretűek lesznek, van e még gazdátlan.

Óriások, van még lefoglalható kutyus.
Húúú, egyből mutattam Charlienak, hogy nézd már, óriás uszi bébik, és még van, akinek nincs gazdája. Addig csak maximum közép méretű uszkárt találtam, és a mi álmunk az óriás volt. A nyárra várt alom is csak közepes lett volna.
Úgy rápörögtem a az egészre, hogy Charlie csak nézett. Leszerveztem, alkudtam, szedtem össze az infókat.

Szombaton elmentünk.
Nem, nem vagyok büszke magamra, hogy kijárási korlátozásnál elmegyek egy ilyen ügyben, de azt hiszem csakis ezért történhetett, hogy mi, egyszerű földi halandók, egy ilyen kutyához juthatunk (a szülők törzskönyvesek, versenyekre viszik őket, stb...).

De még előtte.
Pénteken éjszaka Charlieval arról beszélgettünk, hogy talán mégis jobban át kellene ezt gondolni, mert kutya esetén bukó a nyaralás valószínűleg (kicsi lesz még hozzá, hogy ennyire kimozgassuk, meg az egyik helyre nem is vihetnénk talán), és Charlienak most rengeteg a munkája, és rám maradna minden, én meg -ugye- könnyen elveszítem a lelkesedésemet, és ez a kaland nem egy hét, hanem jó esetben tizenvalahány év. Szóval Charlie tele lett félelemmel, és szép lassan átragasztotta rám is, úgyhogy péntekről szombatra nem igazán sikerült aludni, csak pörgött az agyam ezerrel. Charlie persze jóízűen aludt, hisz kibeszélte, áttolta rám az aggályait, aztán jól is volt.

Szombaton reggel úgy mentem kávét főzni a konyhába, hogy utána lemondom a találkozót.
Charlie napsugaras, jó kedvvel ébredt, én meg ültem a kávém-teám-reggelim felett karikás szemmel, és csöppet sem éreztem magam jól.
Végül abban maradtunk, hogy elmegyünk, de nem hagyjuk ott a foglalót, hanem hazajövünk, és majd átutaljuk, ha úgy érezzük.
Figyelmeztettem Charliet, hogy szerintem jobb lenne el sem menni, ha nem érezzük késznek magunkat a nagy kalandra, mert nem hiszem, hogy nem kerülünk a hatásuk alá, ezt már a képek alapján is így éreztem.

Én úgy vagyok vele, hogy soha nem bánom, amit megtettem, de azt nagyon is, amit nem, pedig szerettem volna.
És kutyás lenni nagyon szeretnék, már évek óta. Nem hiszem, hogy lenne rá tökéletes alkalom. Talán a legtökéletlenebb idő a legalkalmasabb pillanat. Nem tudom, majd kiderül.

Szóval elmentünk.
A kutya mama jött elénk. Nem viccelek, őt láttuk meg először, nem a gazdát. Gyakorlatilag bekísért bennünket a gyerekeihez. Én már az anyukáért teljesen oda lettem, meg vissza. Olyan értelmes volt, hogy szinte ijesztő. Belenéztem a szemébe, és tudtam, hogy tudja, miért vagyunk ott.
A kicsik egy körbekerített részen voltak a szobában. Sehol kutya szag, vagy szőr. A kicsik helye tiszta, tágas.
Épp ki voltak dőlve, mert ettek előtte. Csöndben odalopóztunk Charlieval, a kutya mama meg beült közénk, ahogy mi letérdeltünk a kicsikhez. Aztán a zöld nyakörves móka Miki felnézett, odakocogott hozzánk, felkapaszkodott a falon, és a szemembe nézett. Óvatosan kiemeltem, és mutattam Charlienak, hogy ő Ő az. Kiválasztott, és én hagyom magam.
A gazdi szerint zöld nyakörves (még nem neveztük el akkor) A! hisztis. Különcködni is szeret. Ebből mindjárt bemutatót is tartott, mert miután visszatettem, és nyugtázta, hogy a munka elvégezve, választott magának gazdit, ásítozva felmászott egy peremre, és szigorúan csak ő, a többiek fölött aludt, miközben az egyik első lába lelógott. Azt hittem megzabálom azonnal. Pedig én egy lusta, nyugis, alkalmazkodó kutyát gondoltam ki magunknak, de hát nem mi választottunk ugye. 😉

Mór meg úgy lett, hogy Charlie megálmodta a nevét.
Nekem tetszik.

Lefoglalóztuk, egyszerűen nem volt mit megbeszélni.
Így most van kb. négy hetünk, hogy beszerezzünk dolgokat, a lakást alkalmassá tegyük, meg mi is rákészüljünk lelkileg, mert nem lesz könnyű, tudom. De cserébe egy új világot kapunk, az ő világát. Kalandra fel! 😍