2019. december 4., szerda

Helyzet...

Annyi mindenről akartam írni a napokban, aztán mindig volt fontosabb, vagy csak simán úgy elfáradtam, hogy nem volt erőm hozzá.

A hétvége nagyon jó volt.
Szombaton este megérkezett a csipet csapatom, Iluskával kiegészítve. Olyan jó hangulat kerekedett, hogy Kismacsó el sem ment a szokásos buli körútjára, inkább maradt itthon kártyázni Ilussal, Charlieval és Belamival. 
Én nem, én nagyon utálok minden társas- és kártyajátékot, csak nézni szeretem őket, meg tenni-venni körülöttük. Aztán olvastam, és elandalodva hallgattam, hogy milyen jól szórakoznak. 
Vasárnap meg Anyu szülinapja volt, ott ebédeltünk náluk mindannyian, és előtte-utána kutyáztunk, macskáztunk, töltődtünk tőlük. 
Iluska le sem rakta a kezéből a kis Lucyt (kis cica), csak addig, amíg evett. Nagyon olyan, mint mi.
Aztán hirtelen kiürült a lakás, de már ezt is tudom élvezni.

Hétfőn nagyon meghajtottam magam az edzéssel.
Fürdés után egyből kenegettem magam izomlazítóval, mert már minden bajom volt, pedig inkább másnap szokott. 

A munkám most eléggé idegőrlő.
Van egy ügyem, amiben van egy (vagy kettő) kakakeverő felnőtt, és már nagyon elegem van belőle, hogy dől a sz.r mindenhonnan. 
Pénteken írtam egy nagyon korrekt és részletes feljegyzést az ügyről, minden érintettnek elküldtem, és egyszerűen nincs több mondanivalóm. Ma még felvettem a telefont az egyik kakakeverőnek, de innentől nem fogom, csak írásban vagyok hajlandó vele is kommunikálni, mert tele a hócipőm a hazugságaival, ferdítéseivel. 
Még nem szóltam a felettesemnek, mert úgy érzem, hogy tudom kezelni az ügyet, de kezd fogyni a türelmem. Remélem hamarosan pont kerül az egész végére.

Ezt levezetendően túrtam magamnak egy pihe-puha pulcsit, tele szivecskékkel.
Piros alapon! Szóval már ki is van mosva, meg szárad, mert holnap abban szeretnék nyomulni. 

A Mama beteg lett, valami romlottat evett, és mert idős, nagyon legyengült ettől.
Sajnos az orvos nem akart vele foglalkozni, lazán antibiotikumot írt fel, amitől még rosszabbul lett. Szerencsére szombaton Belami ott volt az apjánál, és átment Mamához is, és azonnal írt fel neki egyéb gyógyszereket, ami az ionok egyensúlyát hivatott visszaállítani. Apuék meg elmentek, és egyszerűen elvitték magukhoz Mamát Pestre, mert nem merték egyedül hagyni ilyen legyengült állapotban. Így legalább Belami hétköznap is minden nap ellenőrzi.
Amúgy már teljesen rendben van, szeretne hazamenni.

Charliet csak kicsit kellett nyüstölni, hogy holnap munka után menjünk el Budapestre.
Egyik részről villámlátogatás Apuéknál, így Mamával is találkozunk, másik részről meg mikulásost is játszunk, viszünk csomagot a fiúknak. Jó lesz.

Előtte még fodrászhoz is elmegyek az egyik szívemnek nagyon kedves ex kolléganőmmel, majd Charlie összeszed onnan, úgyis ott szoktunk felmenni az autópályára. 

Ma is toltam egy edzést.
Most futás nélkül, mert sok a guggolás és a felhúzás, és nem akartam teljesen kicsinálni magam a nap közepére, de még így is nagyon elég volt, elfáradtam.

Most forralt bort iszogatok, mindjárt elmerülök egy kád vízben, aztán pedig olvasok. Jóóó ez a nap (is)! 😉 

 

 

2 megjegyzés:

  1. valld be, hogy ahányszor ilyeneket írsz le, hogy "Szerencsére szombaton Belami ott volt az apjánál, és átment Mamához is" annyiszor duzzad a melled a büszkeségtől <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bevallom: mindig és mindenkor olyan büszke vagyok rá/rájuk, hogy majd belehülyülök az érzésbe. De jó értelemben. Mikor átveszem a levelet dr. Belami névre, mikor kiváltom az általa felírt receptet, mikor .., mikor...., mindig. <3

      Törlés