2019. november 17., vasárnap

Nyűgösnyűgös továbbra is

A hétvégét a fiúk az apjuknál töltötték, úgyhogy most nem jöttek haza.
Keresztlányunk és öccse betegek, ők sem jöttek anyósomhoz.
Így a mienk volt Charlieval az egész hétvége, mégis olyan rohadt fáradt vagyok ma, hogy alig látok ki a fejemből.

Szombaton sokáig aludtunk, aztán csavarogtunk délutánig.
Voltunk zsibpiacon, ahol szerelmes lettem egy hatos tányérkészletbe, amit valaki azért selejtezett le, mert egy kistányérral kevesebb volt. 
Olyan szép színes! Nem bírtam otthagyni, pedig semmi szükségem nem volt rá. Na mindegy, így lesznek Belaminak is tányérjai, ha saját háztartást kezd majd.
Zoénak is megtaláltuk a Cini-cini muzsika című mondókás könyvet, amit még az én óvodámba is használtak annak idején.
Aztán fagyit ebédeltünk kávéval, meg könyvtárba is elmentünk. Meg a horgász boltba a megszerelt orsóért, meg az Aldiba fagyasztott gyümölcsért. 
Este már csak filmeket néztünk.

Vasárnap reggel Charlie megszerelte a fiókomat, ami leszakadt a töméntelen fehérneműtől, amik nagyobb részét nem is használom. Mivel ki kellett pakolni, legalább selejteztem is egyúttal.  
Anyósommal ebédeltünk, hogy ne legyen már maga egyfolytában. Pizzát rendeltünk, szerintem nagyon élvezte, hogy nem kellett főznie. 
Aztán én kitetettem magam Charlieval az edzőteremnél, mert nagyon mozoghatnékom volt, pedig már megvolt az előirányzott három edzés a hétre, de csináltam egy futós napot. Nagyon jó volt, lenyomtam egyben öt kilómétert, ami nekem azért teljesítmény, mert súlyzózás előtt eddig maximum hármakat futottam, meg amúgy is csak egy hónapja kezdtem el megint futni, évek teltek el, hogy abbahagytam teljesen. Levezetésként hazasétáltam, úgyhogy este nem kellett álomba ringatni.

Ma és holnap meg szabin vagyok, de valahogy semmihez sincs kedvem, amiket elterveztem.
Plusz nyomaszt, hogy szerdán el kell mennem a világ végére egy molesztálásos ügy miatt, ahol azt sem tudom pontosan, hogy mi történt, és mikor, ráadásul, ha a nevelőszülő megtudja, hogy mit állít a gyerek, szerintem haladéktalanul megkér, hogy takarítsam el tőle a három testvért. Finom lesz, na. 
Amúgy is annyira tele van már a hócipőm ezzel, hogy vannak férfiak, akik ezekre a tizenkét-tizenhárom éves gyerekekre gerjednek. Inkább le sem írom, hogy hogyan oldanám meg azt, hogy eszükbe se jusson többé hasonló. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése