Vasárnap aztán mindenki szépen hazaért, közben én elkezdtem lehordani a lomjainkat, mert jól elnéztem, vasárnap kellett, nem pénteken.
A fiúk segítettek, én irányítottam, mert közben az ebéddel is foglalkozni kellett. Vittünk le matracot, kiült relax foteleket, rossz biciklit, dobozokat, és még rengeteg mindent a tárolóból.
Fentről csak Belami első ágyát, ami a rácsos után volt.
Szóval az ágy 22 év körüli, és érzelmek fűztek hozzá. Megjárt velünk pár lakhelyet, mert mindig jött velünk. A végén már Kismacsó aludt rajta, és hetek óta megvolt a két új ágy, de az egyiket nem tudtuk összeszerelni, míg nem csinálunk valamit a régivel.
Úgy volt, hogy Anyuékhoz visszük el, de egyszerűen nem akart összejönni, úgyhogy gondoltunk egy nagyot, és levittük... Azonnal elvitték, szóval használva lesz még, aminek Belami annyira nem örült, de aztán belenyugodott.
Komolyan összeszorul a szívem, ha ágyra gondolok, pedig nem szoktam problémázni tárgyak kidobásán, sőt, én vagyok a nagy kidobáló a családban, amúgy mindenki csak gyűjtöget nálunk.
De hát..
Mégis ez volt Belami első ágya, ezen álmodott három évesen, és gimnazistaként, sőt egyetemistaként is. Abba is hagyom, mert a végén még megsiratom ezt a hülye ágyat.
Aztán ebédeltünk, Charlie összeszerelte végre a másik ágyat, úgyhogy végre ez is lerendeződött.
Délután sütöttem sütit, először Kismacsó indult vissza, majd Iluskát kísérte ki Belami a vonathoz. Ő még visszajött, és az utolsó vonattal ment Pestre. Rengeteget beszélgettünk, közben folyamatosan ettünk valamit, nem állítanám, hogy diétás nap volt a tegnapi.
De együtt voltunk, és az mindig nagyon jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése