Tegnap irodás napom volt, letudtam egy örökbefogadásos levelezést, ami már nagyon nyomta a lelkiismeretemet. Agyilag el is fáradtam rendesen, gondoltam, hogy pont ezért megyek este tornázni, da aztán mégsem mentem.
Inkább csináltam egy csomó fasírtot lencséből, most egészen más fűszerekkel, mint szoktam. Olyan ázsiai jellegű lett, nekem nagyon bejön.
Így most van ebédem két napra is, ma sok zöldséggel, teljes kiőrlésű bucival hamburgert csináltam magamnak, holnap meg alkotok valami köretet, meg salátát.
Charlie meg sütött sok húst, neki is csak köret és saláta kell, úgyhogy ma nem bajlódunk a főzéssel. Estleg valami alakbarát nasit csinálok majd túróból.
Ma meg olyan volt, hogy egy pasi megszólított, hogy olyan szép kis arcom van, meg gyönyörű barna szemem. Először meglepődtem, kicsit meg is ijedtem, de olyan őszintének tűnt a bókja, hogy simán csak megköszöntem, és ment is a dolgára, szóval nem volt semmi hátsó szándéka.
Mondjuk pont előtte láttam magam egy kirakati tükörben, és én meg nagyon nyúzottnak láttam az arcomat, karikásnak a szemeimet, szóval nem igazán értem melyikünk volt rossz rendezvényen. Még egy deka smink sem volt rajtam, mert tornázni mentem.
Torna.
Én úgy rákívántam a futásra, ahogy megláttam a felső szinten azt a sok gyönyörű, modern futógépet, hogy szombaton, meg ma is futottam, de szigorúan megvolt a Kismacsó által előírt súlyzós edzés is.
A női teremben, ahová pár éve jártam, csak két futógép volt, és mindig harcolni kellett érte, itt meg van nyolc, és ráadásul nagyon szuperek, szóval csak ostorozom magam, hogy július tíz óta miért csak most evett fel a fene az emeletre. Néha komolyan nem értem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése