Karácsony 2017

Ahhoz képest, hogy novemberben milyen világvége hangulatom volt, most meglepően jól érzem magam. Szeretem a decembert, ezeket a napokat meg különösen.

Tegnap reggel Charlie eljött értem a munkahelyemre, onnan beszaladtunk még egy-két boltba, és nagyon örültünk, hogy egyáltalán nem volt mozgás, gyorsan haladtunk.
Ahogy hazaértünk, a két fiú is magához tért (sokáig alszanak mindig), Belami becipelte az erkélyről a töves fenyőnket, és elkezdtük feldíszíteni. Charlie a konyhában tüsténkedett, csinálta a húst.
A háttérben a Reszkessetek betörők ment, úgyhogy időnként megálltunk, és valamelyikőnk fejből mondta a szöveget, annyira sokszor láttuk már. Lehet, hogy gáz, de mi nagyon szeretjük az első két részt, hozzátartozik a karácsonyhoz.
Minden a terv szerint haladt, egy óra körül ettünk, aztán ajándékokat bontottunk, beszélgettünk. Úgy három körül mindenki szundikált egy órát, utána készülődni kezdtünk az esti karácsonyozásra. Hajat mostam, sminkeltem, és addig túrtam a szekrényt, míg nem találtam egy piros felsőt, mert a dolgozós éjszakán pirosra festettem a körmömet (elég bénán), szóval kellett valami hasonló színű valami a toalettemhez.
Közben Charlie megérkezett az anyukájával, kicsit maradtunk nálunk is, aztán parfüm felhőben úszva összetereltem a családot, és elindultunk Anyuékhoz.
Ott is nagyon jól éreztük magunkat, tizenhárman gyűltünk össze, nagyon mozgalmas volt.
Az ételek finomak voltak, fényképeztünk is sokat. Charlie fotói még nincsenek kiválogatva, csak a telefonos fotókból garázdálkodtam, illetve Belami kapott el pár jó pillanatot, azokat gyorsan a magamévá is tettem. 😉

Jó sokára értünk haza, aztán nem is aludtunk el hamar, szóval ma reggel nem volt könnyű hétkor felkelni.
Most mi utaztunk a keresztlányunkhoz, már nagyon vártuk Charlieval. Csak az rondított a dologba, hogy úgy néz ki, elkaptam a megfázást Charlietól. Ő még köhög, de az antibiotikum kúrájának vége, én meg most kezdek beteg lenni. Nem is nagyon puszilgattam Zozót, nem szerettem volna lefertőzni.
A rózsaszín motorral nagyon boldog volt, már napok óta várta, hogy vigye neki a Jézuska. Charlie jól kidekorálta a járműt, van rajta Mása, Medve, csillagok, lópikula, minden. Igazán csajszis lett.

Most pedig itthon, itt ülünk egy rakáson a karácsonyfa fényeiben, megy a Reszkessetek betörők második része (tegnap az elsőt néztük meg, de nem a tévéműsorban akkor sem), Milka szaloncukrot eszünk, én írok. Belami itt fekszik mellettem az ágyon, időnként hozzáérek, a másik kezemmel meg átérek a fotelhoz, ahol Kismacsó ül, és végigsimítok a haján. Minden jó... És most megyek, megölelgetem Charliet.