Nyavalyásan, meg évértékelés is

Sajnos hiába vagánykodtam, hogy én nem fogom elkapni Charlie megfázását (ő meg Kismacsótól kapta ajándékba), csak sikerült.
Már hétfőn is éreztem, hogy nem faca velem valami, de keddtől egy rémálom volt a közérzetem.
Tegnap dolgoztam, vagy inkább végigvonszoltam magam a napon, de türelmem nem volt semmihez és senkihez. Az egyik gyerekkel már kora reggel összevesztem, utána csöndesebben voltak mindannyian, szerintem érzékelték, hogy jobb velem most jóban lenni.
Délután az egész kompániával Budapestre mentünk, mert jegyeket kaptunk erre. Jött Charlie is, meg az összes kolléga, nagyon jó volt.
Hazafelé már úgy lüktetett a fejem, hogy azt hittem szétszakad. Hajnali egy körül kerültem ágyba, de hat óra körül felkeltem és vettem be fájdalomcsillapítót.
Azóta egészen jól vagyok. Remélem, hogy a gyógyulás útjára léptem, mert minél hamarabb szeretnék visszatérni a jógázáshoz, jó közérzethez. (Amúgy szerintem nem is lettem volna beteg, ha nem állok le vele az ünnepek és az új ciklusom indulása miatt.)

Én szerettem ezt az évet, pedig nem volt könnyű.
Rengeteg változást hozott, hisz rövid betanulás után, februártól egyedül elvezetgettem egy lakásotthont, és igazából szerettem csinálni.
Aztán májusban jött egy ajánlat, amire nem lehetett nemet mondani. Nem is mondtam, elfogadtam, és egy kicsit megbicsaklottam ettől. Mert mást mondott az eszem, és mást a szívem. Jó nagy kavarodás volt bennem.
Még mindig nem tisztult le minden száz százalékosan, de nagyjából tudom, hogy mi a bajom, milyen megoldások lehetnek. Azt még nem sejtem, hogy végül merre visz majd a szívem, az eszem...
Most úton vagyok, rengeteg még a dolgom, találtam magamnak sok új elfoglaltságot, némelyiktől frászt kapok, de célom van vele, csinálnom kell.
Más röpke ötletem meg a mániámmá vált (jóga), de ennél rosszabb rögeszmém soha ne legyen.
Jó kis önismeret tréning is volt ez az év, olykor magamnak is okozok még meglepetéseket.
Családilag panaszom nem lehet, ennél jobbat kívánni sem lehet, de tényleg. Az életem három lábú székén ez a láb nagyon-nagyon stabil, gyakorlatilag megtámasztja a munka és önmegvalósítás kicsit remegőbb lábait. 2018-ban megszüntetem ezt a remegést így, vagy úgy, még nem tudom pontosan hogyan. Ez a cél. Mert célok meg kellenek. Jó lesz ez. 😉