Mozi, meg ami eszembe jutott erről

Amúgy kösz, jól vagyok.
Tegnap dolgoztam, elvittem moziba a gyerekeket, ami látszólag egy szuper pihentető program, de nem az. Ezt nyugodtan elhihetitek nekem.
Ettől még nagyon jó közös élmény volt, biztosan sokáig emlegetni fogjuk.
Vasárnap vagyok legközelebb beosztva, utána tizenegy napig nem. Picit kifújom magam. 😉

Mozi.
Charlieval is voltunk halloween party helyett, sajnos nekem nem jött be. Ezt néztük, és lehet, hogy én vagyok egyszerű, mint a faék, de nekem zagyvaság volt, és hatalmas csalódás.
A kritikák szerint mestermű, és tele a film metafórákkal, amik napok múlva sem engedik az embert. Hát... én ahányszor csak rágondoltam utána, csak a pénzt sajnáltam, amit a jegyekért fizettünk, kb. ennyi érzelem volt bennem a filmmel kapcsolatosan.

Erről eszembe jutott egy sztori.
Én soha nem rajzoltam ügyesen, a legjobb barátnőm annál inkább. Iszonyatosan jó kézügyessége volt, csodáltam ezt a képességét. Legtöbbször ő rajzolta meg a rajzórán kapott feladataimat, én meg kicsit rádolgoztam, hogy ne lehessen észrevenni, hogy egy ember csinálta, mert egy osztályba jártunk gimnáziumban is.
Ez a rész már nagyon ment, mert a szemem és a saját ízlésem megvolt, szóval sokszor előfordult, hogy jobb jegyet kaptam a végén, mint ő, ezen -szerencsére- jót mulattunk.
Aztán egyszer beteg volt, vagy nem ért rá, már nem tudom, de egy csendéletet kellett egyedül festenem otthon (szorgalmi házi).
Mivel semmi érzékem nem volt a valóság hű visszaadásához rajzban, elkezdtem mázolni, ahogy jött, kicsit furcsa lett az egész. 
És vazze' nemcsak ötöst kaptam, hanem kiállították a nyomi festményemet, évekig a gimnázium könyvtárának előterében csúfoskodott.
Ja, és azért külön dicséretet kaptam, hogy a rajzlap formája sem volt szokványos, az átlagos téglalapból le volt vágva egy pár centi. Azt most inkább hagyjuk, hogy azért vágtam le, mert mikor kezdtem, azon a részen elb.sztam valamit, és nem volt több lapom otthon, úgyhogy levágtam az elbénázott részt.
És tudjátok miért kaptam ötöst és állították ki a festményemet? Mert a rajztanár szerint "művészi" volt, formabontó, absztrakt. (Az absztrakttal egyet kell értenem.)
Ennyit arról, ha valaki egy helyre hord egy csomó mindent (a filmben "metafórákat", esetemben színeket és formákat) minden meggyőződés nélkül, majd ez valakinek tetszik, míg másoknak rohadtul nem.
Értitek? Nekem a fenti film olyan volt, mint a festményem.
Nem tudom Aronofsky így volt e a saját filmjével, mint én a festményemmel, de engem semmiről nem győzött meg. A színészek viszont jól játszottak, főleg a főszereplő (úgy tudom a rendező a párja).
De ez csak az én véleményem, ne hagyjátok magatokat befolyásolni!