Endorfin, az én kábszerem

Gyalogolni és futni azért szeretek, mert van időm közben gondolkozni.
Ráadásul futás közben valami más állapotba kerül az agyam, olyankor egy csomó minden értelmet nyer.
Majd megkérdezem Belamit, de szerintem a mozgás hatására termelődő endorfin tisztítja meg az érzékelésemet, attól érzem magam úgy, mintha kinyílna a harmadik szemem, vagy mi.

Nem mindig sikerül ezt az állapotot elérni, de szerdán határozottan sikerült a negyven perc alatt (kicsit többet hagytam a futásra, mert a láb program rövidebb), gyakorlatilag megfogalmaztam a saját, különbejáratú vallásomat.
Annyira szívesen leírnám mire jutottam, de olyan intim téma ez, meg aztán a biztosítékot sem szeretném kiverni senkinél.

Másik hihetetlen előnye, hogy minden edzés után úgy tíz évet fiatalodok. Legalábbis átmenetileg.
Van egy kis szín az arcomon, csillog a szemem, tényleg semmi szükség sminkre (amúgy mostanában nem is használok egy kis BB krémen kívül semmit).
Szóval mikor edzés után lezuhanyozva, kipirulva visszamegyek dolgozni, akkor az olyan, mintha kozmetikusnál lettem volna... Vagy máshol... De rossz az, aki rosszra gondol. 😉