Színházas

Tegnap annyira fáradt voltam (este nyolcig dolgoztam), hogy feküdtem az ágyban, és a telefont kinyújtott kézzel tartottam magam előtt, hogy kikapcsoljam rajta a netet, és megszunnyadtam közben. Azt hiszem így alszanak be vezetés közben, csak egy másodperc tört részéig tart, de tényleg elalszik az ember, kialszik a tudata.
Egyszerűen  csak szerencsém volt, hogy nem ejtettem az arcomba az iPhonet, azt hiszem én szenvedtem volna nagyobb károkat, nem a telefon.

Így reggel jó sokáig aludtunk, meg délután anyósomnál is, semmi nem esett volna ennél jobban.

Este színház, végre a nagy színházban, a vágyott páholyban a bakancslistámról.

Úristen, de élveztem! A páholyosoknak van külön kis társalgó, hát jah.

Az előadás nem volt annyira fergeteges, de én úgy elvoltam a páholyozással (nézelődéssel), hogy csak na.

Így történt.