Beszámoló, plusz sztori az anyai megérzésről

Tegnap jobbára konyhatündérkedtem, az ebéden kívül még kókuszos banánkenyeret is sütöttem.
Aztán Belamival átmentünk a házunkkal szemben lévő Mömaxba, hogy Anyunak ajándékot keressünk a szülinapjára. Mivel többen összefogunk, hogy egy értékesebb dolgot tudjunk megvenni, még csak tájékozódtam, fényképezgettem a mobilommal.
Később csatlakozott hozzánk Charlie, aki egész nap apróbb tárgyakat fényképezett egy ismerősének, mert az valami webshopot szeretne beindítani ezekből a dolgokból.
Szegény Charlie hulla fáradt volt, de még kisírtam, hogy fesse be a hajam hennával, szóval az este további részében dunsztos fejjel szaladgáltam itthon.

Meg olyan is volt, hogy Belami elmesélte: egyik nap beléjük kötöttek, mikor az egyetemen volt, talán csütörtökön este.
Ők hárman voltak (szerencsére, mert így a másik kettő gyakorlatilag elrángatta onnan Belamit), a másik brigád meg kb. nyolc emberből?! állt össze.
Belami szerint be voltak drogozva, és nagyjából mindenkit megtaláltak maguknak az utcán, és mivel sokan voltak, és hergelték egymást, elég veszélyes volt a szituáció.
Belami -természetesen- nem hagyta magát, aminek az lett az eredménye, hogy mentek utánuk, fröcsögő nyállal üvöltöztek, és mivel Belami vissza-visszafordult, félő volt, hogy verekedés lesz. Ez az erőviszonyok miatt (nyolc három ellen) nem lett volna fair.
Persze Belami csak nem bírt magával, kihúzta a nadrágjából az övét (egyéb eszköze szerencsére nem volt), és a csatos felével jól oda is csapott valamelyiknek, de végül baj nélkül megúszták, és ez leginkább a másik két társának köszönhető (örök hálám üldözze őket).
Ezt csak azért meséltem most el, mert vasárnap volt egy hete, hogy elfogott az a rossz érzés, mikor Belami ment vissza az egyetemre, és úgy tűnik nem volt véletlen. (Valószínűleg banya voltam előző életemben.)
Kismacsó szerint a lottó ötöst kellene így megéreznem, de azért a fenti sztori nem túl vicces. Mondtam is Belaminak, hogy jobb lenne, ha gyávább lenne, mert jobban féltené magát. És bedrogozott csürhével ne álljon le vitázni, teljesen felesleges. Plusz a fájdalmat sem érzik a drog miatt, szóval nem szabad csapkodni, mert csak olaj a tűzre.
Mire Belami: -Ha gyáván elszaladnék, akkor az belém ragadna, belém égne az összes feszültségével együtt, és az nagyon nem lenne jó. Hol törhetne ki utána?
Én: -Lesz.rom. Inkább legyél feszült és ideges, mint agyonvert! Már ezerszer megmondtam, hogy ilyen esetben bemész valamilyen nyilvános helyre, és hívod a rendőröket. Vagy fuss! A futás hasznos.
Mire ő: -Na persze.
Most hogy legyek nyugodt egy percig is? :-(

Ma folytatom a takarítást.
Jó lenne belehúzni, mert mindjárt vége a szabinak, és eddig nem sokra haladtam.
Közben jó lenne valamikor turizni is egy kicsit, meg be kell vásárolni, és Anyuhoz is szeretnék kiszaladni a két nap alatt.
Na, majd holnap beszámolok mire haladtam. ;-)