Nyaraláskor

repül az idő. Már el is telt a fele, fogalmam sincs hogyan.

Azt hiszem időjárás szempontjából is kikaptuk a lehető legjobbat, mert nappal nagyon finom, jó meleg van (nem az a döglesztő hőség, mint előtte), éjszakára meg lehűl a levegő, gond nélkül lehet aludni, nem kell még a ventillátort sem használni.

Több strandot is próbáltunk, igazából nem is tudom, hogy melyik a legjobb. Az egyiken hattyút és kacsákat is lehet etetni a móló mellett (a strand egyik végén), a másikon homokkal feltöltött pálya van, a fiúk focizhatnak, de a víz mindenhol nagyon jó.

Végül Belami Erdélybe ment Széphajúval, mert addig kínlódtam a mi nyaralásunkkal (legyen e egyáltalán, illetve én el tudok e szabadulni), hogy elígérkezett oda. 

Így Kismacsó elhozta az egyik haverját, akit már óvodás kora óta ismer, együtt fociztak sokáig. (Legyen a neve Mitya.) 

Aztán eljöttek még Anyuék is másik apámmal, szóval hatan vagyunk összesen.

Az a jó, hogy Anyu lefőzött egy csomó kaját előre, így csak szedni kell elő a mélyhűtőből, meg a hűtőből, nem kell ezzel sem kínlódni. 

Délelőttönként Charlie horgászni van, mi, a további felnőttek a teraszon olvasgatunk, a két kamasz 11-ig aludni szokott. 

De piacon is voltunk tegnap, előtte meg én gyalogoltam le a boltig tojásért.

Ebéd után kényelmesen beszélgetünk, pakolászunk, aztán irány a strand estig. 

A víz langyos, vannak matracok, csónak, szeretek a vízen lebegni sokáig. Persze fullra bekenve naptejjel, de még így is szépen barnulok.

Régen nem nagyon szerettem nyaralni, de mostanra kezdek ráérezni az ízére. Jó máshol csinálni a nagy semmit, kikapcsolódni. 

Én nem vagyok az az aktív pihenő, nekem a kikapcs’ az döglést jelent könyvvel, ilyenek. Kifejezetten örülök, hogy hoztam a gyereknek barátot, mert így ő is lefoglalja magát, meg együtt megmozgatják Charliet. Ugyanis ő is unja a semmittevést, én meg biztos nem fogok labdázgatni senkivel, végre megengedhetem magamnak, hogy csak úgy legyek, és nézzek ki a fejemből, és ne zavarjon meg ebben senki.

Persze nagyon szeretem nézni őket, ahogy hülyülnek a vízben, tegnap Charlie csinált egy csomó fényképet a fiúkról ugrálás közben, kérdeztem is tőle, hogy nem félti e a drága gépet, hogy beleejti a vízbe, de szerencsére nem történt baj. Szerintem csudi jó fotók sikerültek, a két fiú mozgás közben kész anatómiai tanulmány, mert mindkettő sportol ovis kora óta, úgyhogy minden egyes izmuk látszik, nyúlánkak, szépek, öröm rájuk nézni. 

Persze 16 évesek, úgyhogy megy a kajláskodás, vihogás, összenézés lányokkal, én rettentően szórakoztatónak találom a párosukat. 

Esténként el vannak engedve kicsit, hogy mint a „rókák” vadásszanak, meg „populáris” helyeket keressenek, ezeket ők mondják így.

Tegnap a piacon megint voltak kutyák, ott ült három kölyök labrador, azt hiszem egyre kevesebb választ el attól, hogy egy napon hazaviszek egyet. Aham, a pici lakásba, kert nélkül. (Fejben már az is megvan, hogy míg nem tudunk lakást cserélni, addig mit csinálok vele, míg nem vagyunk otthon.)

Ma fizetést is kaptam, majdnem annyit, mint teljes hónapra, szóval azért itt is több a pénz, mint az előző helyen volt. (És még ennél is több a vágyott helyen.) 

Ez azért hír, mert nagyon úgy nézett ki, hogy nem fogok fizetést kapni, csak szeptember elején, mert addig elhúzódik a papírjaim elkészülte. De elég sokat nyavalyogtam a munkaügyis ügyintézőn, úgyhogy kínjában már azt is megígérte, hogy hóközi kifizetést eszközöl, csak hagyjam már végre békén (nem mondta, de biztosan gondolta). 

Végül csak sikerült elintézni, hogy normális időben kapjak én is fizetést. (Nagyon erőszakos tudok lenni, ha akarok.)

Ami aggaszt, hogy semmi hír a vágyott állással kapcsolatosan, még csak időpont egyeztetés sem volt interjúra, nemhogy menni kelljen. (Pedig még olyan ruhát is pakoltam, meg pár smink cuccot, parfümöt.)

Eddig sikerült teljes mértékben az „itt és most”-ra koncentrálnom, de ma már elkezdett belopózni a tudatomba, hogy azt sem tudom, hogy hétfőn hová megyek, mi lesz tovább. Nem, nem félek, hisz jó a mostani helyem is, csak izgulok. Olyan jó féle izgalom ez (még), de csak visszarángatja a tudatomat a hétköznapok felé, pedig jó lenne még egy kicsit hintáztatni magam az nyaralós életérzésben.