2016. augusztus 18., csütörtök

A válasz

Kedves Gábor!

Legelőször szeretném megköszönni a lehetőséget, és legfőképpen azt, hogy ekkora bizalmat szavaztál nekem.
Azt hiszem, hogy az első mondatom után már sejted mi a döntésem: sajnos nem fogadhatom el a felkínált állást.

Innentől már csak magyarázkodás következik, de szeretném, ha tudnád, hogy nem könnyen jutottam erre a döntésre.
Azt meséltem, hogy tíz év után azért váltottam (többek között), mert szeretnék úgy bolyongani a sok új körülmény között, mint kezdő koromban. Nem akarok csípőből tudni mindent, előre lefuttatni egy-egy esetet.
Ezért rándultam át a szakellátásba, de határozott elképzelésem volt arról, hogy pontosan milyen területen szeretném kipróbálni magam. 
Első körben csak xxxxx állás volt, de elfogadtam, annyira szerettem volna váltani.
Aztán jött egy lehetőség (három nappal a kezdés után!!!), amit egész egyszerűen kijártam magamnak, persze jó diplomáciai érzékkel és sok-sok segítséggel, mert benne volt a pakliban, hogy két szék közül a földre csücsülök.
15-én kezdtem, és Te 16-án kerestél meg.
Nagyon szimpatikus volt a lendületed, a jártasságod, a vezetői stílusod, a rengeteg tapasztalatod, komolyan majdnem beszippantottál, mert azért valljuk be: amikről beszélgettünk, azokban nagyon otthon érzem magam.
Aztán egy egész napot pörögtem ezen, beszéltem, leveleztem minden olyan emberrel, akinek adok a véleményére, és tudom, hogy nem fog befolyásolni, csak a megfelelő kérdéseket teszi fel nekem.
Fejben listát csináltam arról, hogy jelen pillanatban mi a fontos nekem egy munkában, a kettő közül (mostani, felajánlott) melyik milyen mértékben elégíti ezt ki, és mit éreznék, ha bármelyik nem úgy jönne össze, ahogyan szeretném.
Mérlegeltem melyik megoldás után kattognék többet az alternatív jövőn, illetve újabb váltás esetén melyikkel milyen esélyeim lennének.
A mérleg hol erre, hol arra billent. Aztán tegnap estére beállt.

Azóta megnyugodtam, és elhatároztam, hogy még ma megírom a válaszomat, hogy semmiképp ne raboljam a Te és az intézményed idejét.
Minden jót kívánok, és természetesen azt, hogy minél hamarabb találjatok valakit, aki nagyon profi ebben!
Remélem nem haragszol rám, és nem okoztam csalódást.

Üdv: Lulu

.

                                                                                          

  

12 megjegyzés:

  1. Így döntöttem volna én is. Sosem fogod megbánni, okés? :)

    VálaszTörlés
  2. Ez korrekt! :)
    Az indokaid alapján logikusan és jól döntöttél.

    VálaszTörlés
  3. Tudod , amit írtam priviben is. :) Minden döntés, jó döntés! ♥

    VálaszTörlés
  4. ó, hát ezért rajonganak érted ennyien, mert ilyen levelet tudsz írni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Martine! Zavarba hozol. Tőled, aki olyan szépen ír, különösen jól esik a dicséret. :-)

      Törlés
    2. Milyen pompásan zavarba tudjuk ejteni egymást kölcsönösen :D

      Törlés
  5. Ha neked így jó és így döntöttél, akkor így lesz jó ;)
    A leveled pedig borzasztó korrekt, Gábor helyében én maximálisan értékelném!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Igyekeztem korrekt lenni, annyira jó fej volt ő is.

      Törlés