Újratelepítés megtörtént

Azt hiszem, hogy végre sikerül az előnyeit élvezni a jelenlegi helyzetnek.
Említettem, hogy az új munkahelyemen jött egy lehetőség, hogy a vágyott (legújabb) helyre kerüljek, de az igazgatónő két hetes szabadsága miatt ez lóg a levegőben.
Ezért igazából csak tengés-lengés van, nem adnak munkát, gyereket, felelősséget.
Először nagyon szenvedtem ettől, mert nem tartom magam a munka hősének, de azért csak rá voltam készülve már a dologra a hosszabb szabadság után.

Attól is teljesen be voltam kattanva, hogy mi meg pont jövő héten megyünk nyaralni, és akkor ez hogy lesz, mint lesz.
Aztán szépen lenyugodtam, mert a nyaralásból is el tudok menni az igazgatónőhöz megbeszélni, úgyis az én számomat hívják, ha épp a jövő héten kell, szóval teljesen felesleges ezért itthon maradnom.
A kollégáim továbbra is tüneményesek, nagyon kedvesek, rugalmasak, mindenben segítenek. Nagyon megszerettem őket, tartok tőle, hogy ekkora szerencse nem ér kétszer egymás után, de hátha...

Tegnap megerősödtem abban is, hogy nagyon ügyes/szerencsés voltam az új kapcsolatok kiépítésében.
Ezt abban tudtam lemérni, hogy múlt hétfőn jött megint egy új kolléga (egy héttel utánam), és bizony egy-két mondata miatt az egyik hangadó csaj bizalmatlanná vált irányába, és ez úgy végigszaladt a társaságon, mint valami vírus.
Rohadtul észen kell lenni, hogy vadi újként mit és hogyan mondunk, mit reagálunk, mert sajnos nagyon rossz irányba is elmehet az ember.
Hasznos, hogy számomra új emberek között én nagyon visszafogott vagyok, de érdeklődő és barátságos, és főleg nem akarok okosabb lenni mindenkinél. Úgy látom, ez működik, szépen, lassan, okosan épülnek így az új emberi kapcsolatok.
Tegnap ebben meg is erősítettek, mert a csoport szószólója elmondta, hogy nagyon szimpatikus vagyok mindenkinek, sajnálni fogják, ha elmegyek, bár megértik. Nagyon jó volt ezt hallani, és azért két hét után ez nem rossz "eredmény".

Összességében most szépen lenyugodtam minden szempontból, mert lesz, ahogy lesz, úgy kell lennie. ;-)