Savanyú a szőlő?

Sajnos, ha nagyon meleg van, akkor egyre energiátlanabb vagyok.
Péntek éjszaka elég sok eső esett, ami miatt tegnap igazi fülledt, nagyon kellemetlen meleg volt.
Szegény Zozó teljesen hozzánk volt izzadva, ahogy az apró popóját hurcibáltuk. De nagyon jó volt az illatos kis babatestet puszilgatni, beszélni neki badarságokat, amit ő sok-sok mosollyal jutalmazott.
Már lehet vele mesekönyvet nézegetni, szereti a piros kutyásat, a pici kezével megfogja a könyvet, és úgy nézeget, mint aki olvas.
Még csak 3 és fél hónapos, de már annyi mindent tud, szerintem nagyon-nagyon okos és ügyes az én kerilányom. (Ok, elfogult is vagyok, de tényleg csúcs Zozó művésznő.)

Igazából nagyon fárasztó babázni.
Zozó egy tünemény jó kislány, vagyunk rá alkalmanként legalább öten felnőttek, és mégis.
Én már el sem tudom képzelni, hogy miként bírtam két gyerekkel, mert őszintén szólva az első házasságomban igencsak ugyanúgy egyedül voltam a fiúkkal, mint a válás után.
Nekem a fiúk nem voltak túl problémásak, így visszatekintve ki lehetett bírni a dackorszakukat, meg a válás utáni állapotukat is. De néha elgondolkozom, hogy lehet ugyanaz, ugyanúgy már nem menne negyvenen felül, mint 19, meg 25 évesen.

Olyan gyerek voltam még magam is.
Nem állt rendelkezésemre annyi tudás, mint most, talán kevesebbet is aggódtam, nem tudom.
De hogy több energiám volt, abban bizonyos vagyok.

"Savanyú a szőlő" -mondhatni.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy próbálom a jót megragadni ebben az egészben. Mert azért valljuk be őszintén, egy-egy átbabázott nap után nem olyan rossz hazajönni a légkondicionált szobánkba, és azon tűnődni, hogy az ágyban olvassak e, vagy a relax fotelben felrakott lábbal, esetleg elmenjünk moziba Charlieval, mert a fiúk már önellátóak, és egy ideje már Kismacsó is ki tudja nyitni a hűtőt (és nem hal éhen teli hűtő mellett) és megvacsorázik, ha mi kimaradunk estére.

Szerintem megoldottam volna valahogy, ha gyerekünk születik.
De meg fogom tudni szokni, hogy nem. (Nem mintha nagyon más választásom lenne.)