Energiaáramlások

Ma úgy jártam, hogy egy olyan emberrel voltam a nap nagyobb részében, aki első látásra kedves, aranyos és vidám, de közben meg egy igazi, hamisítatlan energiavámpír.
Először nem akartam elhinni, mert ebben e párosításban még nem találkoztam ilyennel, de voltak pillanatok, amikor azt éreztem, hogy sikítok, ha tovább kell hallgatnom a hangját, meg a történeteit, mert a nap végén már olyanokat mesélt "fecsej" stílusban, hogy Stephen King: Állattemető-je a kanyarban sem volt hozzá képest, de komolyan.

Mikor megszabadultam végre tőle, akkor úgy éreztem, hogy széthasad a fejem, mondtam is Charlienak a telefonba, hogy valószínűleg megszúrt a nap, mert rohadt rosszul érzem magam.
Aztán hazasétáltam, ettem egy hideg joghurtot, majd megérkezett Belami a kórházból, és elkezdtünk beszélgetni. Hirtelen rájöttem, hogy engem nem a nap szúrt meg, hanem leszívták csontig az összes energiámat, az a bajom.
Belami elmesélte a napi kalandjait a kórházból, én meg csináltam magamnak egy jó kis kávét, és kezdett visszatérni belém az erő.

Belami nagyon élvezi a kórházat.
Izgatottan mesélte, hogy most az megy, reggel odaadják neki egy betegnek a vizsgálati cuccosát, de a diagnózis még nincs ráírva, és neki ki kell találnia, hogy mi lehet az. Kap rá időt, beletúrhat minden papírba, sokszor jegyzetekre is rákeres, majd megbeszélik a dokival, hogy ő mit gondol az esetről.
Annyira cukker, ahogy elmagyarázza nekem, hogy ma milyen esetet kapott, és hogyan jött rá a megoldásra, és miből mi következik. Olyan jól magyaráz amúgy, hogy 90%-ban értem, hogy mit mond.
Szóval ma megtudtam, hogy egy aneurizma, ha nyomja a vesét, akkor miért és hogyan okoz magas vérnyomást, amit gyógyszerekkel se nagyon lehet lejjebb vinni, és ez miért mehet át egy ördögi körbe.
Tegnap az endoszkópos vizsgálatokból kupálódtam kicsit, mert többféle beavatkozáson is volt bent, és részletesen megvitatta mindegyiket velem. Hát.., nem kaptam egyikhez sem kedvet, de érdekes volt.
Mellüregből, hasüregből úgy tud már folyadékot csapolni (szigorúan orvosi felügyelet mellett!!), mint a profik, és lemegy a dokikkal rendelésekre, mert ott is rengeteget lehet tanulni.
Most abban biztos, hogy gasztroenterológus biztosan nem lesz, de az endokrinológia továbbra is nagyon érdekli.

Még Kismacsó is elrévedt egy percre a 6 liter!! folyadék lecsapolásán, és tudni akarta, hogy a mellüregbe hogyan lehet bejutni, és milyen veszélyei vannak, ha rosszul szúr.
Szakszerű magyarázatot kapott elhihetitek.

Az meg csak hab a tortán, hogy egy kedves ismerősöm megírta nekem, hogy egy másik kedves ismerősöm mesélte neki: a tesója a kórházban dolgozik, és azt mondta, hogy az orvostanhallgatók egytől egyig felfúvalkodott kis hólyagok, mert köszönni se tudnak, egy kivétellel. A kivétel köszön, és udvarias.
Na ki az? Talált, süllyedt.

Azért érthető, hogy itthon vissza tudom pótolni az elveszett energiákat. ;-)