Mindegy

Az a típus vagyok, aki sokáig, kitartóan próbálja rendezni a sorait, aztán egyszerre elengedi a problémát, vagy azt, aki a zavart okozza.
Az elengedés nem megy egyik napról a másikra, de mindig tudom, hogy mikor kezdődik. Mindegy.

Na, most jó talányos vagyok, de a legjobb barátnőmről van szó. Arról, akiről írtam, hogy brazil szappanoperai fordulattal élt, és nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel.
Július közepén volt egy nagyon csúnya összeveszésünk, igazándiból 18 év alatt az első. Utána nem beszéltünk úgy 10 napig, és ha rajtam állt volna, akkor az úgy is marad, annyira méltatlan volt az egész helyzet. Végül felhívott és próbáltuk tisztázni a dolgokat. Az volt a baj, hogy még mindig nem értette, hogy miért szakadt el nálam a cérna, és szerintem a mai napig sem érti. Mindegy.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá szombaton, és próbálunk úgy csinálni, mint rég. Nagy beszélgetés, kis buli, szív kiönt, etc..
Hát Charlie ennek csöppet sem örült, ennek örömére jól össze is vesztünk pénteken este, meg egy kicsit szombaton reggel is. Értettem én, hogy mit mond és miért, de nagy lány vagyok már, szeretem úgy intézni a dolgaimat, ahogy akarom, és megvadulok, ha megmondják nekem a tutit. Mindegy.

Elmentem, jó volt... Látszólag. Megbeszéltük a dolgokat, sírtunk, de közénk lopózott valami őszintétlenség, és ezt minden idegszálam jelezte, még akkor is, ha akkor és ott nem akartam tudomásul venni. Mindegy.

Valahogy máshogy látom most őt és a barátságunkat is. Nem tudom, hogy ez jó e nekem, meg mi lesz így később, de attól tartok, hogy olyan, mint rég, már soha nem lesz. Mondjuk lehet, hogy jobb is. Mindegy.

Vasárnap azt mondtam Charlienak, hogy minden rendben. Mert azt akartam, hogy így legyen. Vagy reménykedtem, hogy így lesz. Mindegy.

De legalább saját magamhoz őszintének kellene lennem. Gondolkoznom kell még. Mindegy.