Nézőpontok

Balatonszemesen sétálgattunk, mi lányok, és azt mondta az egyik, hogy nagyon csalódott a rossz idő miatt.
Hát én meg nem. Egyszerűen odáig vagyok, meg vissza ettől a belassult tempótól, a kuckózástól, a sétától itt:

Meg itt:

És itt is:

Aztán meg visszajövünk ide (a mi ablakunk a fenti):

Itt megyünk be:

És reggel ezt láttam az erkélyünkről:

Szóval én picit sem vagyok csalódott, sőt!Igazából imádom a meleg tollmellényemet, alatta a farmerdzsekimet, a puha, jó illatú kendőmet,amivel a kikötőben a fejemet is beburkoltam a viharos szél miatt, nagyon-nagyon jól érzem magam itt.
A fiúk (férjek) tegnap este tízre lettek kész a gulyással, pálinkáztak, ma horgászni mentek, most pinpongoznak az udvaron (itt ma nem esett még, csak szél van, de az is csak a kikötőben), majd meccset is néznek, meg lecsót is csinálnak.
Mi lányok meg zöldséget aprítunk, elmosogatunk, de amúgy meg csak úgy vagyunk, beszélgetünk, sétálgatunk, olvasunk. Csupa lassú, finom, pihentető dolgot.
Én nem hittem benne, hogy le tudok engedni egy viszonylag idegen társasággal, hogy nem fog zavarni a (most már) sógornőm témázása a várandósságán, de igazán és őszintén mondhatom, hogy nagyon is lelazulva, kicsit sem zavar a terhességről való beszélgetés. Valahogy beleszoktam, elfogadtam.
Én meg mesélek a fiúkról, akik most az apjuknál vannak, és végre egyszer azt érzem, hogy most minden így jó, hogy van. Egy nappal sem gondolok most előre, nem fő a fejem Charlie munkakeresésén, a saját  munkámon, a jövőnkön, semmin. Azt hiszem minden napot így kellene csinálni. Lazán, könnyedén. ;-)