Köszi Belami!

Imádjuk a ropit.
Az egeres a kedvencünk.
Tegnap este is az volt előttem, mikor Belamival értekeztem telefonon. Rágcsáltam (mint egy egér), közben kérdezgettem a napjáról, az előadásairól.
-Jártok még a boncterembe?
-Már a patológiára. Ott friss hullák vannak, mindig más. Tavaly, meg előtte ugyanazzal dolgoztunk egész évben.
-Jááájj! Annyira rémisztő ez nekem, de közben meg nagyon érdekel. Hogy bírod?
-Én ott nem az embert látom, hanem a szervet, amit vizsgálunk. Teljesen rááll az agy, máshogy nem is lehet. Képzeld! Én múlt héten olyan, de olyan érelmeszesedést láttam, hogy azt el sem hiszed!
-Tényleg? -kérdezem fanyalogva, de azért tolom az arcomba az egeres ropit.
-Olyan kemények és törékenyek voltak az erek, mint.... a ropi! Szúrtak és törtek.
Lenézek a csomag ropira, majd egy határozott mozdulattal eltolom magam elől.
-Köszi Belami! Pont ropit ettem. Elintézted, hogy egy darabig rá se nézzek.