A GYŰRŰ

Addig nem akartam elmesélni, míg nem biztos, mert nem szerettem volna úgy járni, mint az ionos fésűvel, amit nőnapra kaptam, de egy percig sem működött, és még tegnap utalták vissza az árát a férjemnek.

Hétfőn, mikor mentem a bónuszos kozmetikára (jaj, nagyon gyenge volt, mert fogalma nem volt a kislánynak a masszírozásról, de nagyon kedves, meg aranyos, és jó illatúak voltak a krémek, kárt nem tett bennem végül is ;-) ), akkor egy zálogház mellett vezetett az utam. Megtorpantam a kirakata előtt, mert megláttam A GYŰRŰT.
A GYŰRŰ pont olyan, amit megálmodtam magamnak. Ezüst foglaltban, ovális holdkő. Na, ezen tulajdonságok külön-külön is levesznek a lábamról, nemhogy így egyben. Imádom az ezüstöt, az ovális formától elolvadok (minden tetszik, ami ovális), és a borostyán mániám után most holdkő mánia van.
Megnéztem az árát, és máris bevillant, hogy nekem inkább ez kell a hülye ionos fésű helyett.

Aznap este előadtam a férjemnek ezt az egészet, de szörnyen nyűgös volt az edzés után, úgy láttam, hogy el sem jutott a tudatáig, amit mondtam. Ráadásul utána vettem elő Kismacsót az ellenőrző miatt, úgyhogy én sem értem rá újabb köröket futni az ügyben.

Aztán kedden délután egyszerre csak csörgött a telefonom, a férjem volt az. -Megyek érted az állomásra, mert menni kell a gyűrűért, nehogy elvigye valaki.
Szétolvadtam, mint a hó a napon. Hát mégis figyelt rám hétfőn. :-)
Később mondta, hogy a pénzvisszautalásról értesítő sms-ről jutott eszébe A GYŰRŰ.

Otthon aztán 10 percig folyó víz alatt tisztítottam a követ, majd sóban ürítettem, hogy az előző tulaj energiája, rezgése, meg ilyenek eltűnjenek belőle. Sajnos tölteni majd csak teliholdkor tudom, de nem baj, addig is szokjuk egymást.
Hogy ez hülyeség? Lehet, de én biztosra akarok menni. Ez az én GYŰRŰM.