Lucifer és a tudomány, avagy egy macska, aki orvos lehet

Széphajú cicája.

Ott szeret lenni, ahol zajlik az élet, de azért kéreti, hogy hagyják békén, mert ő ilyen. 😉
És -ugye- a tudomány alvás közben rögzül, amit ő lelkesen alkalmaz is. Még a végén ő megy vizsgázni. 😂

Mézeskalácsos

Atya gatya, szörnyű volt ma vásárolni!
Kismacsóval indultunk útnak délelőtt, hogy megvegyük neki a bokacsizmát, a többi viszont meglepi lesz, azokat már egyedül intéztem délután.
Megvan Charlie ajándéka is, Belamié meg már rég.
Délután is futottam egy kört a megrendelt kenyér miatt, meg elintéztem még további ajándékokat.
Mikor megrakodva elindultam végre haza, az idegeim már pattanásig feszültek, utáltam, hogy nem bírom kikerülni az embereket, folyton belelóg valaki az aurámba.
Alig vártam, hogy végre hazaérjek, és elkezdjünk mézeskalácsot sütni Belamival, Széphajúval és Kismacsóval. (Charlie munkahelyi bulin reggel óta, épp most van a második felvonás a bowling centerben. Itt van a házunk mellett, az előbb integettem neki a fürdőszoba ablakából.)
Benyomtam egy jó karácsonyi zene válogatást, és el is kezdtük.
Itt vannak a művek (ennél sokkal több lett, csak az elején fényképeztem):

És kaptam mikulásvirágot Széphajútól. Csak úgy. Egészen meghatódtam.

Egyéb jóságok a hétvégéről

Én itthon mamuszban szoktam csoszogni, mert fázós a lábam, de nagyon.
Na már most, a csoszogásnak köszönhetően átlag kéthavonta kikopik az aktuális lábravalóm.
Ezt pénteken csíptem meg hétszáz forintért a plázában, míg a filmre vártunk.

Belül finom bolyhos, meleg, kívül meg kutyás, szóval "no problem".
Lehet, hogy nem éppen engem céloztak meg ezzel a dizájnnal, de annyira mókás menet közben lenézni a lábamra, és felvidulni a mozgó kutyáktól. (Reggel kómásan, kezemben a tejszínes kávémmal különösen.)
Szombat este Belami a konyhában olvasott, mikor a színház előtt, talpig díszben száguldoztam a szoba és a fürdő között, lábamon akkor még mamuszban. Hirtelen megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy még nem is látta a legújabb szerzeményemet, úgyhogy az egyik lábamat magasra emelve meglengettem a szeme előtt a kutyát.
-Hát nem gyönyörűséges? -kérdeztem tőle.
Meghökkenten felnézett, majd rezignáltan azt mondta: -Pompás.
Áhh, semmi érzéke az ilyen dolgokhoz!

Ezt a finomságot meg Széphajú küldte nekünk:

Otthon voltak Erdélyben, onnan hozták.
Olyan finom volt, hogy mire Belami is kért volna egy kockát, el is fogyott. Így járt. :-)

Anyós szerep próbálgatása (muhahaha!)

Ketten vagyunk Széphajúval.
Belamihoz jött tegnap délután, este együtt vacsoráztunk mind a négyen, majd órákon keresztül beszélgettünk a konyhában.
Charlie már bement meccset nézni, de mi hárman Belamival és Széphajúval tovább cseréltük az eszmét.
Aztán Charlie és Belami reggel elmentek dolgozni, mi lányok meg maradtunk itthon.

Fura érzés.
Szeretem ezt a kislányt, mert szereti Belamit, és jó hatással van rá, de alig ismerem.
Nem tudom, hogy mennyire normális, de sokszor eszembe jut, hogy akár ő is lehet majd Belami felesége, és rajta múlik, hogy mennyire férhetek hozzá az unokáimhoz.

Közben meg fél tőlem, érzem.
Illetve nem félelem ez, csak szeretne jó benyomást tenni rám, én meg rá, és ettől kicsit kínos az egész.
Régebben Belami azt mondta, hogy eddig mindegyik barátnője tartott tőlem, mert barátságtalannak tűnök.

Mi van?!?!?!
Én csak hagyom őket élni, nem mászok rájuk, hogy az első nálunk töltött napon kiműveljem magam az egész családjukból, ilyenek.
Ám azóta próbálok beszélgetést kezdeményezni, meg ráérezni, hogy hol vannak a határok: mikor kell ott lennem, mikor kell békén hagynom őket. Hát nem könnyű, annyit mondhatok. ;-)

Szösszenetek

Az előbb telefonált Charlie, hogy ő most vesz egy csokit a boltban, mert ki kell jönnie az irodából, olyan gyönyörűséges az idő.
Én meg rákontráztam, hogy így van, azonnal menjünk Csodafalvára nyaralót választani, és vegyük meg valahogy. Meg a kutyát is, meg a, mega....
Nevetett, és mondta, hogy akkor indul is. :-)
Bahh, ez olyan jó lenne!

Belami mondta a hétvégén, hogy egy, azaz egy dolgot talált, amiben nem hasonlít rám Széphajú (legyen ez Belami barátnőjének a neve). Ő ugyanis imádja a denevéreket, ellentétben velem, mert én úgy irtózom tőlük, hogy minden egyes idegszálam vigyázzba áll a nevük hallatán is. Szóval ne mondjátok (írjátok) le nekem "azt"!

Abszolút gyengeségemnek tekintem, de fáradtan imádok tlcés, menyasszonyi ruhás műsorokat bámulni.
A fiúk nem nagyon tudnak ezzel a szokásommal mit kezdeni, rosszabb napokon egyszerűen elorozzák a távirányítót tőlem, aztán pont.
Tegnap nagyvonalúan rám hagyták a dolgot, sőt Kismacsó maradt mellettem a telefonjával, és néha-néha felnézett a szorgos nyomogatásból  társas életből.
Egyszer csak borzongva felkiáltott: -Ő ott férfi vagy nő? Jaj, még szakálla is van! -mondta, mikor meglátta a menyasszony édesanyját.
-Na és? Biztosan valami hormonzavara van. Elég baj az neki -vettem védelmembe a mamát.
-De most tényleg. Ha valami bajom lenne, és szakállam nőne, akkor már nem is szeretnél? -provokáltam Kismacsót.
-De hát neked nincs férfias arcod, rajtad akkor is látszana, hogy nő vagy.
-Nem, a válasz nem jó fiam. Ilyenkor azt kell mondani: Anya te mindenhogy szép vagy nekem.
Muszáj valahogy megtanítanom bókolni ezt a gyereket. ;-)