Szombaton elmentem Charlieval az anyukájához diót szedni.
Ott voltak a sógorék is. Szerintem a sógornőm teljesen rá van kattanva a baba témára, gyakorlatilag semmi másról nem lehet vele beszélgetni. Most vagy ennyire ingoványos neki a terep, és azért nem tud lehengeredni róla, vagy ennyire tapintatlan állat.
Na, én szombaton inkább az utóbbira "szavaztam", és rohadtul felidegesítettem magam. Na és kin csattant az ostor? Ki nem találod. Hát Charlien. Pedig nyilván neki sem a kedvenc elfoglaltsága ultrahangos képeket nézegetni, meg dobogó szívről értekezni.
Most komolyan. Nem lehetne csak egy ici-picit tekintettel lenni a másikra? Nem azt mondom, hogy ne beszéljenek róla, csak... Na mindegy. Aki tudja, az úgyis érti, aki meg nem, annak meg hiába is magyarázom.
Sajnos tényleg az lesz, hogy nem fogok elmenni anyósomhoz, ha ők ott lesznek. Vagy csak nagyon ritkán. Egyszerűen nem megy, hogy órákon keresztül erről beszéljek, meg nézzem, hogy simogatja folyamatosan a hasát non-stop. Nem akarom, nem megy. Lesz.rom, hogy kinek mi a véleménye.
Na persze, vasárnap meg is jött a menszeszem, szóval a türelmetlenségem ebből is adódhatott, mert ma meg már sokkal békésebb vagyok, és azt gondolom, hogy a sógornőm rohadt bizonytalan, meg fél is, és ezért van ez a felfokozott megmutatási kényszere. Szóval elég baj az neki.
Rólam meg csak annyit, hogy van még mit dolgozni magamon. Hm.
Aztán még szombaton megjártuk Charlieval Pestet is.
Ő elment megnézni egy meccset, én meg kirendeltem Tükröt a fradis sashoz, utána nyakunkba vettük a várost, és csavarogtunk egy jót.
Vett magának inget, én hurcibáltam a próbafülkéhez a méreteket, végül lett jó.
Most interjúkra jár, mert szeretne egy új típusú munkát, ami szerintem nagyon neki való lenne. Elképzelhető, hogy már ma meglesz, én szurkolok neki nagyon.
Este fél 11-re kellett visszamennünk a sashoz, utána indultunk haza. Jött Tükör is, leraktuk a rokonainál útközben.
Charlie haragszik Tükörre.
Pontosan nem tudom mi a baja vele, de szerintem helyettem, értem haragszik. Úgy gondolja, hogy Tükör kihasznál. Ezt konkrétan mondta is. Gyorsan megcáfoltam, meg mentegettem Tükröt, látszólag el is fogadta, de mégis érződött a viselkedésén, mikor hazafelé mentünk. Szerintem Tükör is észrevette, mert egyfolytában beszélt, zavaróan sokat. Charlie meg egyre idegesebb lett, és hát vezetés közben szitkozódott, aminek egy része "buzizás" volt. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben.
Mikor Tükör már nem volt velünk, akkor mondtam is neki, hogy alulmúlta önmagát ezzel. Ő meg visszakérdezett, hogy mivel? És nem emlékezett rá, hogy kétszer is lebuzizott hülyén közlekedő sofőröket.
Most vagy a szurkolás ment az agyára, és még lendületben volt utána, vagy öntudatlanul ugyan, de meg akarta sérteni Tükröt.
Közöltem vele, hogy akkor innentől nem szervezek úgy, hogy érintett legyen a találkozásunkban. Erre azt mondta, hogy máskor valószínűleg több türelme lesz, most egyszerűen az agyára ment Tükör, legszívesebben félúton kirakta volna az autóból.
Ezzel a türelemmel mostanában amúgy is sok baja van (neki is).
Kismacsóhoz sincs, egyszerűen nem tud mit kezdeni a kamaszodásával.
Mondom neki valamelyik nap, hogy olyan cukker Kismacsó, valamivel többet beszélget (velem), olyan kis esetlen tud lenni, közben meg mégis nagy már, keresi önmagát. Roppant szórakoztató.
Erre ő: -Olyan nagyképű, hogy alig lát ki mögüle.
Most mit mondjak erre? Próbálom megérteni, hogy neki sem könnyű most, és ezzel a toleranciája is a zéróhoz közelít.
Remélem hamarosan csupa jóról számolhatok be. ;-)
