Úgy, de úgy szeretném leírni végre, hogy mikben vagyok, de tényleg semmire sincs időm.
Elárasztanak a kis cédulák, hogy mit és mikor kell intéznem, ráadásul egyik része a munka, a másik a magán. Persze a magánt csúsztatom újra és újra, úgyhogy tegnap este úgy aludtam el, hogy egy kört azon szorongtam, mit nem csináltam még meg. Példának okáért a felhajtott álom ruha múlt péntek óta kész, és egyszerűen nem jutok el a varrónőhöz. Nem stimmelnek az időpontok smink és fodrász ügyben, ezt rendbe kell tenni. Kinyomtatni a menetrendet, ami mellbevágóan hamar indul, ráadásul visszaköszön a tavalyi szervezkedés réme, mikor sorban mondják be az unalmast, és a nyakamba szakad minden. Kicsit pontosabban, a "legény kiadó" Anyuékhoz volt kitalálva, de addig nyavalygott felette, hogy kivettem a kezéből, és itt lesz nálunk a kilencediken, 54 négyzetméteren, de lesz.rom, meg fogom ugrani ezt is valahogy.
Nincs még meg a kence a hajamhoz, ami elég speciális a hullámokhoz, és teljesen bizonytalan, hogy mi lenne a legjobb, mert amivel eredetileg készült a Marseille hullám, az száradás után fehér porként pergett a hajamról, szóval más kell. Nincs fodrász olvasóm? Akinek van tuti tippje? Nekem ezt mutatta alternatívaként a fodrászom, de még ennek sem sikerült utánajárni.
Nincs kistáskám, a kiegészítők is hiányosak. Soroljam még?
A munka vonalába bele sem vágok.
Egy hónapon belül nyolcan!!! mondtak fel, illetve egy ebből nyugdíjba fog menni. Nem mind gyám, de akkor is. Lassan működésképtelen lesz a munkahelyem. Persze a saját dolgaimat próbálom utolérni, de egyszerűen nem és nem megy. Nagyon nyomasztó ez is.
Charlie szerint el vagyok varázsolva.
No igen, ez szokott történni, ha már nem tudom elkapni a fonalat, és csak sodródok az eseményekkel. Kezdek magamba fordulni, mert valahogy egyensúlyban kell kerülnöm. Mindegy. Küzdök, mint malac a jégen. Nem vagyok rosszul, rosszkedvem sincs, inkább a tempóval van bajom, de majdcsak... Rajta vagyok az ügyön.
