A régi munkahelyemen az volt az elvem, hogy nem jelöltem vissza a közösségi oldalon senkit az ügyfeleim közül.
Egyszerűen így éreztem helyesnek: nem összekeverni a munkát a magánélettel.
Most viszont úgy látom, hogy ideje felülvizsgálnom ezt az álláspontomat.
A lányok jelölgetnek, én meg vettem egy nagy levegőt, és visszajelöltem őket.
Az a helyzet, hogy ebben a munkában nem lehet éles határvonalat húzni az itthoni és a munkahelyi életem között, mert egyik átszivárog a másikba.
Igazából nincs ezzel baj, mert nincs nekem titkolnivalóm, büszke vagyok a családomra, és a lányaimat is szeretem (ugyanezt nem mondhattam az ügyfeleimről).
Ezért új határvonalakat kell kijelölnöm, mert a régiek már nem működnek ebben a helyzetben, de közben azért észen kell lennem.
Tulajdonképpen, amit a fészen' megosztok, azt vállalom előttük is, szóval ezt a határt kitoltam.
Aztán nagyobb teret engedtem annak is, hogy mettől meddig tart a munkaidőm, mert egyszerűen nem lehetett szigorúan beszuszakolni a hétfőtől péntekig, 9-17-ig időintervallumba , saját gyereket sem így nevelünk.
Ennek ellenére próbálom a heti negyven órát tartani, mert azért mégiscsak ez a munkám, ennyiért kapok fizetést, és a családom is igényt tart az időmre.
Egyszerűen rugalmasnak kell lenni, a "húzd meg, ereszd meg" elvet alkalmazni, ez most a kis autista énemnek hatalmas kihívás, de ugyanakkor fejlődés.
Én legalábbis így fogom fel.
Ahogy az összes változást ezzel az egésszel kapcsolatosan, mert szerintem csak több leszek, kevesebb semmiképp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése