Szerdán este értünk haza, felpakoltunk, egy mosást indítottam is, aztán csütörtökön nagyjából egész nap ment a mosógép, valami hihetetlen sok szennyes tud összegyűlni tíz nap alatt. A nyaralás utolsó napján eszembe is jutott A két Lotti regényből az a kifejezés, hogy "leapadtak a fehérnemű halmok", vagy valami hasonló, mert szó szerint nem biztos, hogy így van.
Tegnap délután Unot is megnéztük.
Jaj! Továbbra is el vagyok bűvölve tőle, sőt, egyre jobban, nem tudom ezt szavakkal igazán kifejezni, megfogni. Az biztos, hogy ő is egy lottó ötös nekünk minden szempontból, valahogy sikerült úgy összeörökölnie a tulajdonságait, hogy azonnal rajongó üzemmódba kerülök, ahogy meglátom.
A szeme... Az egy dolog, hogy még mindig kék, és nekem gyengém a kék szem, de olyan vesébe látó a tekintete, mintha mindent tudna, mindent látna. Közben, érdekes módon, Miklósnak volt/van ilyen szeme.
Ez Miklósé picinek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése