Alaposan utánajártunk, aztán Charlie megvette, itthon felfújtuk, láttuk, hogy hatalmas. Charlie kitalálta, hogy a tetőcsomagtartóra vesz két áthidaló sínt, hogy amíg nyaralunk, ne kelljen folyton leengedni.
Aztán jöttek a nehézségek.
Leresztve is elfoglalja a fél csomagtartót, és akkor még ott vannak Charlie horgászós cuccai, az utazós Nespresso, és tele az autó. Hová tegyük a ruhákat, cipőket, kaját, stb...
Aztán valahogy csak beszuszakoltunk mindent múlt vasárnap hajnalban, és elindultunk. Nagyon vártam ezt a percet, mert utálom a pakolós, lerámolós, majd felrámolós részt.
Utána azon tanakodtunk, hogy éjszakára hová tegyük, de végül a nem használt szobában a falnál elfér.
Ki kellett alakítani ennek az egésznek a metódusát, hogy mi után mi jön, mikor megérkezünk a strandra, illetev elindulunk haza. Mert ott van a rohangáló Mór, a hűtőtáska, a strandos szatyor, meg -ugye- a három és fél méteres SUP. Ez némi feszültséget szült közöttünk, és a második alkalommal azt éreztem, hogy "egyen meg engem a fene, hogy ezt kitaláltam". Aztán tegnapra valahogy elsimult az egész. Viszonylag gördülékenyen rögzítettük az autó tetejére, a strandon erőinket megosztva behordtunk mindent, és a vízben voltunk jó sokat. Még Mór is, mert a deszkán szépen elüldögél, nézelődik. Így sokkal tovább van bent, mint amúgy, mert fürdeni nem igazán szeret. Egy vicc, hogy vízi kutyaként mennyire nem preferálja a vizet.
Még messze nem használjuk ki teljesen, mert rohadtul kezdők és bénák vagyunk, ráadásul én fosok nagyon messze bemenni, főleg, ha Mór is a deszkán van. Egyedül kicsit felszabadultabb vagyok, tegnap a felállással is megpróbálkoztam, sikerült, de egyáltalán nem komfortos jelenleg. Így marad a térdelve vagy törökülésben bohóckodás, de mindent visz a naplementében üldögélni, evezgetni. Talán mégsem bánom már ezt az ötletemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése