2025. január 28., kedd

Kismacsóék

Vasárnap látogatóban voltunk náluk.
Budára költöztek, nagyon szép környékre, az Istenhegyi útról kell lekanyarodni egy meredek kis utcába. Én a romantikáját láttam meg a helynek, ők már a hátulütőjét is tapasztalják. Kuplunggyilkos, reggelente (és igazából majdnem mindig) hosszadalmas az út (mindenki egyszerre indul el és vissza), a kutyasétáltatás meredek (haha), feléjük pont kevés a zöld, cserébe jó zsúfoltan vannak az ingatlanok. 
Volt róla szó, hogy esetleg megveszik a lakást, amiben most laknak, de már nagyon nem akarják, inkább az agglomerációban gondolkoznak. 

Kismacsó amúgy is tele van tervekkel.
Tőle ez elég szokatlan, de nagy a szerelem, meg a műtét utáni lábadozás alatt volt ideje gondolkozni a "Hogyan tovább?"-on. Több variáció is lehetséges, ezek inkább a munkáját érintik, úgyhogy erről már tényleg nem írhatok többet, pedig olyan izgalmas. 

Megismerkedtünk a kutyájukkal, és mivel nagyobb, mint Mór, nem engedjük össze őket, így Mórt itthon hagytuk.
Bubu (nem ez a neve igazából) nagyon szereti az embereket, a többi kutyától inkább tart, de a saját birodalmában még soha nem volt másik (kan) kutya, szóval nem kísérletezünk. Én eléggé be vagyok feszülve ettől a fajtától, de ez most jó terápia volt nekem, mert Bubu tündéri volt velem, nagyon bírtam. 

 

Azért ezt a fejet nehéz lenne nem szeretni. 
Külön érdekes, hogy ő eredetileg Luna kutyája, és egyszerűen nem értettem, hogy hogyan választhatja ezt a fajtát egy olyan finom kis hölgy, mint ő. Aztán kiderült, hogy Luna bátyja vette a kutyát, majd pár hónap múlva rájött, hogy neki nem fér az életébe sehogy sem, úgyhogy rátestálta a húgára az ebet, aki elég szépen felzárkózott ehhez a nem kis feladathoz. Azért egy ilyen típusú kutyát nem egyszerű nevelni, de Luna megugrotta, Bubuka nagyon fegyelmezett, jól nevelt. Azt kell, hogy mondjam, sokkal fegyelmezettebb, mint a mi elkényeztetett uszkár fiúnk.

Nagyon boldog vagyok, hogy Kismacsó is rendben van.
Kicsit féltem, hogy tud e ő majd egy lányért rajongani, meg egyáltalán szerelmes lenni, de úgy látom igen. Egyszerűen meg kellett erre érnie, el kellett jutnia eddig.

3 megjegyzés:

  1. Tünemény ez a kutyus. :) Jó érzés lehet, hogy a fiad megtalálta a párját, szeretik egymást, te is szereted a lányt és szépen kialakított(ak) egy boldog, egymást segítő kapcsolatot. Szerintem anyaként a legnagyobb boldogság, hogyha a gyermek boldog, elégedett, biztonságban érezzük, és egy jó úton halad, már kettecsként... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Betty voltam :)

      Törlés
    2. Abszolút megfogalmaztad, hogy anyaként mi a legfontosabb: ha ők jól vannak, akkor én is. ;-)

      Törlés