Mindenféle

Ez a nyár is jó sűrű, mindig történik valami.

Tegnap Kismacsó bemutatta a barátnőjét, akivel kb. május óta van együtt, és gyakorlatilag a második randi óta együtt is laknak. Szerintem Kismacsó most tényleg szerelmes, ami nagyon jó, mert attól tartottam, hogy ezt soha nem engedi meg majd magának. 

A lány nagyon szimpatikus, kedves és szép, ráadásul okos is, úgyhogy nagyon örülök. Az összahang is csodálatos közöttük, szóval minden patent.

Csomót gondolkoztam a munka kérdésen is.

Először volt az, hogy akkor főállás váltás kellene, de úgy, hogy onnantól egy munkahely legyen több pénzért. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a szociális szférához mérten "elég jó" a fizetésem a pótlékkal, szóval sehol nem lesz annyi, mint a mostani, plusz mellékállás együtt. 

Aztán azon tűnődtem, hogy akkor a mellékállásban kellene váltanom valami könnyebbre, és akkor a pénz kb. maradna, de lightosabb erőbefektetéssel. Ennek mentén érdeklődök most vaktában, aztán majd meglátom. Nem akarok rossz döntést hozni, ráadásul rákényszerítve sem vagyok jelenleg semmire. Valahogy azt érzem, hogy érdemes nyitott szemmel járnom, meghallgatnom mindent, mert változásokat érzek szeptember környékére. Pontosan nem tudom hol érzem ezt, a körülményekben vagy a saját utamban. Nyilván, a kettő összefügg, csak a hangsúly nem tudom, hogy hol lesz pontosan. 

Másik tervem, hogy visszarántom magam a rendszerességbe.

Mostanában elég hektikusra sikerülnek a napok, valahogy szeretném megfogni ezt, és én diktálni a tempót, hogy ne az események irányítsanak engem, mert az nem jó. Hetek óta alig figyelek valamire, csak loholok az események és a program után. Elvéreztem az arcjóga programban, egyszerűen nem jön össze, hogy csináljam. Ez azért durva, mert annyira nem sok idő lenne azért. 

Talán az étkezés az, amire továbbra is figyelek, arra már nagyon rászoktam, hogy a kis hűtőtáskámba összerakjam a napi betevőmet, ha tizenkétórázok, vagy utazok egész nap. Szerintem ezeken a napokon a legtervszerűbb az étkezésem, egyszerűen nincs értelme mellé enni, mert ott van minden nálam. (Még egészséges nasi is.)

Sajnos, sajnos a ruhavásárolgatásról továbbra sem tudtam leszokni.

Mondhatni, hogy egyre vadabb dolgaim vannak e téren, akár régen a fogyókúrák előtti napon, mikor még inkább kívántam enni, mert majd másnap... Most annyira igyekszem visszafogni a turizásaimat, hogy egyre képtelenebb dolgokat veszek meg. Mellettem szóljon, hogy háromszáz és ötszáz forint közötti tételekről beszélek. 

Az alábbi ruhát egy alkalommal visszatettem a turiban, majd másnap visszamentem érte, mert csak négyszázkilencven forint volt, és egész álló nap elképzeltem ezt a flitteres csodát magamon, de azt véletlen se kérdezzétek, hogy hol képzeltem el magam benne, mert magam sem tudom. Végül úgy voltam vele, ha még nem vitték el ennyiért sem, akkor az tényleg az én ruhám. És ott volt!

Másik vicc kategória a bőr rövidnadrág, amit meg a piacon lőttem magamnak háromszázért. Valódi bőr, és ezt sem tudom hová is fogom felvenni, de kellett nagyon. 

Mondjuk egy magassarkúval, valami szép blúzzal pikáns lehet, mert így sárkányos trikóval elég béna. 

No, mára zárom soraimat a ruhás tévelygéseimmel. További szép hétvégét, én meg holnap akkor megyek dolgozni a másik helyre. Ez van most.