Drágaságosságaim

Úgy emlékszem, azt meséltem, hogy Kismacsót nem ide vezényelték a mi városunkba, hanem Budapestre.

Nem volt boldog ettől, de van az a tulajdonsága, ami nagyon, de nagyon inspirál engem, hogy egy nap után megrázta magát, és már azon törte a fejét, hogy akkor ez miért is jó így, és hogyan juthat el oda, hogy az legyen, amit igazán szeretne. Szóval visszatért a buddhás kis jelleme, amit úgy szeretek, és most még az ebbe oltott Pató Pál is visszaszorult egy időre, mert rengeteg a dolga.   

Van most két hét gyakorlata a majdani munkahelyén, jövő héten leadja a szakdolgozatát, aztán kezdődik a vizsgaidőszak, majd az államvizsga. 

Megtalálta a kedvelhetőt a leendő munkahelyében, lelkesen mesélte, hogy miért is jó az a hely neki, amit amúgy mindenki utál, és a négy év alatt a mumus volt az egyetemisták körében. Lehetne rettentő elkeseredett, hogy pont oda rakták (kellenek a jó emberek, mondom én), de ő nem, és tényleg nem megjátssza magát, hanem ilyen: napsugaras, kiegyensúlyozott lélek, olyan, amilyen én is szeretnék lenni. Drága kisfiam.

Az meg külön öröm, hogy kijelentő módban beszél a szeptemberi kezdésről a jogi egyetemen. Nála az van, hogyha valamit elhatároz, akkor az úgy lesz. Sajnos a hülyeséget is ilyen nagy elánnal csinálja, de hess most ez, koncentráljunk a jóra!

Belami jól van.

Érzésem szerint szerelmes lett, már, ha ilyen rövid ismeretség után beszélhetünk ilyesmiről. (Ámbár! Ez rövid időn belül kiderül, ha nem az első percekben. Nem?) Mindegy. A lényeg, hogy jól van. 

És mint ilyenkor lenni szokott, azóta minden olyan jól alakul. 

Megkeresték egy magánkórházból, hogy bedolgozhatna nekik. Ez nagy szó, rezidensekkel nem szoktak foglalkozni ilyen helyeken. Azt mondja Belami, hogy ingyen is csinálná, de csitt, jól jön neki a plusz bevétel, nagyon is. 

Meg olyan is van, hogy a két fiú összeköltözik egy rövid időre.

Belami felajánlotta a lakása egyik szobáját, Kismacsó meg él vele, hogy legalább ezzel ne kelljen kapkodnia. Júliustól már dolgozik, és egyszerűen arra már nincs ideje, hogy kitalálja a lakhatását a kollégium után. 

Én borzasztóan örülök, hogy ilyen jó testvérek, pedig nem ez a gügyögős szeretet van közöttük, de mégis azonnal segítenek egymásnak, ha kell. 

Úgy, de úgy szeretem őket!