117. napon, ha jól számolom

Tegnap volt a 117. napja az életmódváltásnak, itt tartok:

Ezzel a 90 dekával még elszórakozok 1 hónapig szerintem, addigra ki kell találni a fenntartási tervet. Esetleg lemegyek 63-ig, de ezt még meggondolom, szerintem az már sok(k) lenne a bőrömnek mostanában. Esetleg majd később.

Úgy tervezem, hogy átállítom a "Kalóriabázist", és egy darabig a súly megtartásához is mérek minden kaját, hogy megszokjam az új mennyiségeket. 

A mozgás továbbra is elengedhetetlen.

Borzasztóan lustának tartom magam amúgy, de egyszerűen nem lehet eltekinteni tőle. Egyszer olvastam valahol, hogy az egészséges életmód egy háromlábú szék (táplálék, mozgás és pihenés), ha valamelyik nincs rendben, akkor borul az egész. Maximálisan egyet kell értenem.. Biztosan vannak emberek, akik sport nélkül is szépen tartják a súlyukat, de hosszú távon nem hinném, hogy ezzel nem lesz gondjuk. Muszáj használni azokat az izmokat célzottan is, nemcsak a napi rutinhoz. 

Nem tudom elmondani, hogy mekkora egy kib.szott hősnek érzem magam minden egyes alkalommal, mikor nincs kedvem az egészhez (elég gyakran előfordul), de mégis felhúzom a futócipőmet, vagy kigörgetem a polifoam szőnyeget valamelyik itthoni tornához, meg előveszem a súlyzóimat. És mikor végzek, és tele a vérem endorfinnal, akkor nem értem, hogy mi a fenének nem akartam elkezdeni. Mondom, hogy alapból lusta vagyok, na!

Ja, és vannak azért csalónapjaim, mikor a szociális életem nem engedi, hogy mérleget cipeljek magammal, meg számolgassak.

Ez a másik sarkalatos pont nálam, hogy egy-egy ilyen után ne feküdjek bele az "úgyis mindegy ez után minden" érzésbe, mert hajlamos vagyok rá. 

Na, megyek ebédet csinálni, de majd még mesélek, van ez-az a fiúkkal is. (Szerencsére jó dolgok.)