Visszakanyarodva

Kicsit visszakanyarodva az előző bejegyzésemhez.

Nagy lendülettel megírtam délelőtt, aztán munka ügyben úton voltam, de az agyam hátsó zugában ott motoszkált, hogy azért ezt talán nem kellett volna, és ha hazaérek, törölni fogom a bejegyzést. 

Pont megnyitottam a blog felületét, mikor Belami hívott. Megállt bennem az ütő, hogy biztosan megtalálta, vagy valaki megmutatta neki a bejegyzést... De nem, szerencsére. 

Nagyon érdekesek voltak a kommentek. 

Kicsit két véglet: van aki szerint a szerelemről le kell választani a "mocskos anyagiakat", és mindent szigorúan lepapírozni, és van aki szerint, ha a "mocskos anyagiak" bármilyen szinten játszanak, vagy ezt szerződésbe kell foglalni, akkor ott baj van az érzelmekkel. Szerintem tuti recept nincs, mert ahány ember, annyiféle szituáció, megoldás lehetséges. 

Itt van például az én esetem.

Az első férjemmel összeházasodtunk, mindjárt jött az első gyermek, rövid albérletezés után vettünk egy lakást. Erre a pénzt leginkább az első férjem szülei adták, így a lakás a férjem nevére került. Engem nem izgatott a dolog túlzottan, egyrészt mert hittem a holtomiglan-holtodiglanban, másik részről meg úgy voltam vele, hogy házasság alatt szerzett vagyon fele-fele arányú elvileg, ha egyéb szerződés nincs erről. (Nem biztos, hogy így van, de a fáradtságot sem vettem, hogy komolyan beleássam magam a témába.) 

Aztán a sors máshogy keverte a lapokat, és én nem akartam harcolni senkivel, a két fiúval és a személyes holmijainkkal elköltöztem Anyuékhoz. Fel sem merült bennem, hogy akarom e lakás felét. A két gyereket akartam nyugiban, semmi mást. Oké, volt hová mennem, meg a gyermektartást is kaptam rendesen, más szituáció mást hoz ki az emberből. Az tuti, nem bántam meg a döntésemet, de ma már máshogy működök, tudom, hogy SOHA SEMMI NEM BIZTOS. Azt a fajta naivitásomat, hogy vannak BIZTOS dolgok -sajnos- elvesztettem. 

Abban viszont hiszek, hogy Belami rendelkezik olyan érzelmi intelligenciával, hogy tanult a hibáiból, és tisztában van vele, mit kellett volna máshogyan csinálnia. A többi meg,... a jövő zenéje.