Vasárnap este, szempillafestés miatt, csukott szemmel feküdtem kétszer tizenöt percet, és közben a fülemen volt a füles, zenét hallgattam.
Mivel az egyik szememet szigorúan csukva kell tartanom a festék miatt, elég nehéz zenét választanom, úgyhogy ráhagytam az alkalmazásra, hogy ő válogasson. Sikerült előbányásznia olyan darabokat, hogy a másnap induló ciklusom hangulatingadozásával együtt, igen nagy mélységbe jutottam.
Igazából nem volt rossz, inkább meglepődtem, ahogy elárasztottak mindenféle emlékek.
Hihetetlen élességgel bukkant fel egy-egy pillanat, nem is értettem, miért pont az.
Láttam Belamit a születése után, szinte éreztem az illatát, mint akkor. Aztán Kismacsó haját fésültem a babafésűvel, tudjátok, ami ilyen puha szálakból áll, és műanyag, kék nyéllel.
Aztán hirtelen Szolnok utcáin jártam, Kismacsó a sötétkék babakocsijában, Belami előrébb pár lépéssel a biciklijén.
Eszembe jutott Amira barátnőm, akivel néhány éve megszakítottam a kapcsolatot, mert az ex férjemmel kezdett kavarni, és a férje engem kért számon, szóval annyira abszurd volt az egész, hogy nem bírta el a gyomrom sehogyan. A mai napig nem tudok ezzel mit kezdeni, de sajnálom, mert mi tényleg nagyon közel álltunk egymáshoz, nem szabadott volna hagyni, hogy így alakuljon. Neki sem, nekem sem.
Ezekből meg jött a gondolat, hogy mennyi mindent éltem már meg, és miért van az, hogy nem mindig esik jól az emlékek erdejében kalandozni. Többnyire pont megfelelő a felületet karistolni, mert az olyan megnyugtató, pihentető. Vajon, ha már nagyon öreg leszek -ha leszek- , akkor hogy leszek ezzel?
Továbbra is van ez az álmosító, ködös idő.
Eleinte élveztem, bekuckóztam teával, kávéval, olvasnivalóval, de kezdem unni. Na nem az olvasást, kuckózást, hanem, hogy folyton álmos vagyok.
Még Mór is többet alszik, mert ma hat óra helyett hétkor kelt, én meg nem állítottam ébresztőt, mert ma itthonról dolgozok, szóval csúsztunk egy órát. Nem baj, az a jó, hogy megtehetjük. Imádom a kötetlen munkaidőnek ezt az előnyét, mondjuk azt már kevésbé, hogy este kilenckor is rám írhat valaki munka ügyben. De, valamit valamiért, ugye.
A zene bennem is emlékeket ébreszt. Vannak örömet hozók, és vannak bánatot. Sajnos ami jót, az is valahol mégis fájdalmat is, mert jó volt, elmúlt, ma már minden más, nem pont olyan, mint amit akkor képzeltem, elszaladt az idő, milyen gyorsan, ilyesmit. A fájók pedig maradtak azok. Ezért inkább félre vannak téve, hogy legyenek, de inkább kerülöm őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy régi zenét nem hallgatok, mert nem fűződik mindhez maradandó emlék, hanem azt, hogy van jó néhány, ami az "emlékkönyvemben" a Titok, behajtott fül alatt vannak. Lehet, hogy ahogy öregszik az ember (legalábbis én), már inkább kerüli azokat az erős érzelmeket, hisz van épp elég napjainkban is, vagy nem vagyok elég erős szembesülni velük, bátor sem, hogy elővegyem. Leszek-e ha még öregebb leszek, vagy ez már így marad és csak növekszik a zenék száma? Nem tudom. Már felnőtt a fiam, 19 éves, bár nem repül még ki, de már önállóan igyekszik megoldani, amit lehet, el sem tudom képzelni, hogy milyen lesz, amikor eljön az idő, hogy csak látogatóban jár hozzám. Eszembe jut Kovács Kati A régi ház körül száma, amit gyerekként sokat hallottam, és még nem társult hozzá a valóság, mégis megérintett, aztán mikor már elköltöztem otthonról és időnként valamelyik retró állomáson megszólalt és már én is csak haza-haza jártam, ahol várt az Édesanyám, majd eljött az idő, amikor már nem várt és nem vár soha többé, nem is tudom már meghallgatni.
VálaszTörlésCsodálatos őszünk volt, a nagy szárazság utáni eső olyan szépen felébresztette a természetet, amitől sokszor meghatódtam. És meleg is volt, kinyíltak virágok, amik tavasszal szoktak, én is szerettem a zöldben liláskodó ibolyát. :)
Kedves Betty! Csuda szép dolgokat írtál, köszönöm! Eléggé egy rugóra jár az agyunk. Én most nem tudom kiverni a fejemből "A régi ház körül"-t, mióta írtad, ezt dúdolom.
TörlésIgen, olvasva téged, szerintem is. :) Köszönöm, remélem már kiverted, nagyon be tud helyezkedni egy-egy szám, én még álmomban is szoktam ezeket hallani. :)))
Törlés