Megint a hét közepén csinálunk egy munkából kiszakadós napot Charlieval és Mórral.
Az van, hogy Belami holnap "lelépős" lesz, azaz az éjszakás műszak után másnap nem dolgozik, ezért elmegyünk hozzájuk, megnézzük őket a közös otthonukban Iluskával.
Izgulok.
Vagy nem is tudom minek nevezzem ezt a gyomorszorítós, meghatott érzést, hogy vendégségbe megyek a fiamhoz, és ők főznek nekünk valami finomat.
Olyan cuki volt a múlt héten, ahogy elmentek együtt üzletekbe, ahol hiányzó dolgokat szereztek be, és később mutogatták a kis kincseket, amiket a közös háztartásba vettek. Állatos, színes vizes poharakat, gyertyákat, egyforma müzlis tálkát, csészét, stb...
Emlékszem, hogy ez milyen jó érzés, együtt kiválasztani azokat a tárgyakat, amik körül fognak bennünket venni az OTTHONUNKBAN.
Boldog vagyok, hogy ilyen szépen, összeszokottan tudnak létezni, és Belami csavargós énje lenyugodva otthont teremt.
Ha engem kérdeztek, akkor öt éven belül nagymama leszek. 😉 Elvigyorgok ezen, mert abszolút nem tudom elképzelni magam nagyiként, de azért bele fogok rázódni, ha kell. Meglátjuk.
Erre nem tudok mást küldeni, csak ezt <3 <3 <3
VálaszTörlésÉs nagyon nagy kincs, ha valakinek fiatal a nagymamája és fordítva... valaki fiatalon lehet nagyi! <3
Én is. <3 ;-)
TörlésBiztos, hogy gyomorszorító kicsit, de az is jó érzés, hogy ilyen nagyszerű gyerekeket neveltetek fel, akik megtalálják a helyüket a világban.
VálaszTörlésNagyon-nagyon jó érzés. Remélem majd Kismacsó is hasonlóan rugaszkodik el a diplomája után a nagybetűs ÉLETBE. <3
TörlésDe jó!-)♥
VálaszTörlésIgen, ez nekem is fura volt, mikor először mentem a lányomékhoz "vendégségbe".-)
Ugye? De azért nagyon jó érzés is. ;-)
TörlésIgen, mindenképpen-)
Törlés