Karácsony 2020

Szerdán egész nap fájt a fejem.

Ennek ellenére jókedvűen sütögettem a karácsonyi sós és édes sütiket, és épp csak megkóstoltam őket. Mór volt a kuktám, lelkesen láb alatt volt minden percben, de ezért (is) imádjuk.

Két szem gyógyszert kellett végül bevennem, hogy ne törjön meg ez a lendület, de estére így is nagyon elfáradtam.

Szenteste napján reggel érkezett haza Belami, egyből elkezdtük a fa díszítését, míg Charlie a konyhában a főétellel bajlódott. Mór ezekben is segédkezett, Kimacsó meg a hagyományokhoz híven aludt, majd fürdőköntösben téblábolt, és evett. Már megszoktuk, hogy semmit nem csinál ilyenkor (sem), úgyhogy nincs harag.

Mi ünnepi ebédet szoktunk csinálni, mert a vacsora Anyuéknál van mindig. Ez a hagyomány.

Apropó hagyomány!

Belami díszítés közben mutogatta a szóba jöhető budapesti lakásokat, ahol jövő év elején összeköltözhetnek végre Iluskával. Tök jó kis kecókat mutatott, és elég emberi árakon. 

Szóval nézegettem a lakásokat, és megjegyeztem, hogy talán ez az utolsó karácsony, amikor minden ugyanúgy van, mint évek óta, mert jövőre ő már nem biztos, hogy velünk szentestézik. Erre meg azt mondta, hogy új hagyományok kellenek, amik a régiek közé illeszthetők, hogy mindenkinek jó legyen. És milyen igaza van, nem kell egyből besz.rni minden változástól.

Charlie lőtt pár képet ajándékbontás közben, meg este is, Anyuéknál.

No, az estire szépen összekaptam magam frissen mosott hajjal, leheletnyi sminkkel, meg a "versmondó lánykás" fehér ingemmel, de a délelőtti két copfos, itthoni gúnyás fotóm nulla sminkkel sokkal jobb lett, mint a beállított esti. Komolyan, kár belém az energia.

Mutatok képet Mórról, aki megadta a módját a karácsonynak.

Anyuéknál a vacsora elég kínosra sikerült.

Sajnos Anyu a műtét óta depressziós, de annyira, hogy rá sem lehet ismerni. Fizikálisan szépen javul, de hetek óta SEMMIT nem csinál, csak fekszik a kanapén, és néz ki a fejéből. Próbáljuk ebből kirángatni, de elég kevés sikerrel. 

Belami szerint még a türelmi időben benne vagyunk, mert hormonálisan is helyre kell állnia, meg testileg is van még mit épülni, szóval megértőbbnek kell lennünk. 

Mindenesetre a megbeszéltek szerint összehordtuk a kaját, neki csak a halászlét kellett aznap megcsinálni, meg terített. Szépen megvacsorázott velünk, aztán eltűnt a szobájukban, és elő sem jött többet aznap este. 

Mi még elbeszélgettünk az öcsémmel, meg fotóztunk, aztán segítettem kicsit összepakolni, majd eljöttünk. 

Nem is tudom mit érzek ezzel kapcsolatosan, de nem volt ez így jó, remélem kilábal ebből hamarosan. 

Karácsony első napján elmentünk sógoromékhoz.

Anyósom ott töltötte a huszonnegyedikét, mi hoztuk haza. 

Mórt itthon hagytuk Kismacsóra, Belami jött. Jó volt a gyerekekkel időt tölteni, jól éreztük magunkat.

Aztán hajnali három és öt óra között Mór hányt, majd fosott.

Nagyszerű volt takarítani, egy ponton úgy éreztem, hogy én is hányni fogok hamarosan. 

Fogalmam sincs mi lelte, de mióta kiürült a rendszer, semmi baja. Szerintem megette a karácsonyra kapott kutya fülét, mert az eltűnt, de a fosást akkor sem értem. (Charlie szerint Kismacsó egész nap aludt, és Mór biztosan benyelt még ezt-azt, míg nem figyelt rá, de szerintem meg nem, nincs szétszedve más játék, meg nem is tűnt el semmi.)

Mivel mostanában ez már a második alkalom az ilyen egy napos hányásokból, és közben kaját is cseréltünk pont emiatt, ha ismétlődik, kell egy kivizsgálás neki. 

Belami szerint a kutyák gyakran hánynak, szerinte mi csinálunk ebből problémát, de nekem ez akkor sem tetszik. Meglátjuk. 

Mindenesetre kutya mellett nem kell erőltetni a szőnyegeket, bár szerencsére a fosás az előszoba kövén érte be, "csak" lehányta a szőnyeget, amit normálisan ki tudtam takarítani. (Októberben cseréltük le az összes szőnyeget a szobában. Ha-ha-ha!)

Ma pedig tornázni is fogok.

Mindjárt. 

Elegem van a tespedésből!