Tegnap rengeteget dolgoztam az irodában, gyakorlatilag az ebédemet is a gép előtt ettem meg, annyira.
Hajtott, hogy utána lazulhassak, meg még ma is pihenősebb napot csináljak.
Este hazajött Belami, nagyon jó volt.
Mórral elmentünk elé esti séta alatt. Mórci szaglászott, elvolt, és mikor mondtam neki, hogy "Nézd már, ott jön Belami!", akkor kilőtt, és olyan örömtáncot járt a gyerek körül, hogy nem lehetett nevetés nélkül megállni. Teljesen odavan, ha valamelyik fiú hazaér, egyszerűen imádja őket.
Persze meg is értem, Belami egész este szórakoztatta Mórt, bújkáltak, kergették egymást a lakásban. Belami még fürdéskor is beengedte őt a fürdőszobába, hallottam, hogy beszél hozzá, Mór meg -szerintem- feküdt a kilépőn, és hallgatta.
Aztán a kanapén feküdtek együtt, Belami már félig aludt, Mór meg a macijával asszisztált ehhez.
Végül Belami elment aludni, Mór bekísérte a szobájába, és az alvós maciját lepottyantotta Belami ágya elé, hogy azért ott is legyen kicsit, mert aludni azért visszajött, a szokás -kérem- nagy úr.
Sajnos ez egy ilyen rövid vizit volt, mert ma reggel már ment vissza Pestre dolgozni.
Anyu egyre jobban van, felmerült, hogy hamarabb hazaengedik, mint egy hét.
Ma is beszéltünk, már teljesen olyan volt a hangja, mint mikor otthonról hív. Nagyon örülök.
Amúgy tegnap este volt egy pillanat.
Mór visszakocogott a fiúk szobájából, felvett egy másik játékot, és begömbölyödött a fekhelyére (amúgy nem sokszor használja, a parkettán, kövön szeret aludni a meleg bundája miatt), rajtam meg átfutott, hogy mindenki rendben van, én is, a dolgok is, és olyan jó érzés volt ebben a pillanatban megpihenni, és semmi másra nem gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése