Vége lett a második kör két hétnek az irányított diétában, és megint 1,3 kg-mal kevesebb vagyok. Majd mindjárt össze is számolom, hogy szeptember elseje óta mennyi összesen.
Most kicsit egyedül folytatom a diétát, rengeteg étrendem van már, amit tudok variálni, meg szeretnék ismétlős napokat is, hogy ne kelljen minden áldott nap főzni.
Azért én most nagyon boldog vagyok ám! Ugyanis tavaly augusztustól rengeteget foglalkoztam az életmódváltással, de a fogyás nem akart menni, örültem, ha nem mászott feljebb a mérleg nyelve. Tudom, súlyzós edzéseket végeztem, és az izom, meg minden, de akkor is, nekem ez fontos. Már kezdtem belenyugodni, hogy a rendszeres sporttal tartani tudom a súlyomat, de nagyjából ennyi. Meg is ideológizáltam iziben, hogy jobb is lesz nem fogyni ilyen idősen, mert csúnya lesz a bőröm.
Aztán jött az első hullám a korlátozásokkal, elmaradt a rendszeres sport, ettem jókat, ami a kisebb baj, de mértéktelenül. Augusztus végén, egy évvel a nagy fogadalmam után, rosszabb volt a helyzet, mint valaha. Eléggé kétségbeejtőnek éreztem.
De most, most megint látom a kiutat, és ez nagy nyugalommal tölt el. Nem mondom, hogy tegnap este, mikor Charlie odahuppant mellém egy tál chipsszel, akkor nem volt nehéz, de arra gondoltam, hogy előtte tornáztam egy órát, és megettem a kiszámolt vacsorámat, úgyhogy rohadtul nem fogom elcseszni akkor sem, azért sem. Azt most hagyjuk, hogy Charlienak sem kellene ilyeneket ennie, főleg este, de ez már egy másik téma. Próbálok a jó példával elől járni, de nem tudok helyette cselekedni.
Kismacsó vasárnap hozott egy első helyezést, most fekvenyomó bajnokságon volt. 130 kilogrammal nyert végül.
Most az apja kísérte, ő is versenyzett, persze más kategóriában, azt hiszem második lett. Nem hittem volna, hogy a betegség után ilyen hamar összekapja magát. Mondjuk Kismacsó ebben rá hasonlít, két éve, mikor vakbél műtétje volt, már edzeni akart pár nap után. Persze nem engedtük, de az előírt pihenést éppen csak kivárta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése