Ilyen napok is vannak

Ma van a nyűgös napom.

Úgy feszít valami, de nincs rosszkedvem, csak nem találom a helyemet. 

Voltam ma bent a munkahelyen, az jó volt, elég sok dolgot elintéztem, meg barátkoztam is kicsit a kollégákkal, ez nagyon hiányzik. 

Már jönni akartam haza, de még kimentem a konyhába elmosogatni a kávés poharamat, és két kolléga pont ott beszélgetett, én meg leültem, és csak hallgattam őket, olyan jó volt emberek között lenni. Azt hiszem, ez nálam nagy szó, mert alapvetően jól elvagyok magammal, magamban.

Aztán hazaértem, és azóta csak nyakladozok.

Már aludtam, sorozatot néztem, házi hummuszt csináltam. Ittam két kávét, az a reggelivel, meg a munkahelyivel már négy, szóval sok. A tornára nem bírom rávenni ma magam, pedig a jóga lenne soron, de most azt sem akarom. 

Kövérnek, öregnek érzem magam, nyilván meg fog jönni, az a fő bajom. De utálom ezt! A hormonjaimnak kiszolgáltatva lenni. 

Erkély projekt kész, klassz lett, azért jó, hogy megcsináltuk.

Mórért május 7-én mehetünk. Addig még rengeteg dolgot szeretnék elintézni.

Tegnap elautóztunk egy kutyaiskola felé, pont volt ott valaki, Charlie kérdezgetett tőle. 

Mór betöltött három hónapos kora után oviba mehet, ott lehet alapozni, de a pályára ki lehet menni tréner nélkül is, nagyon jó hely szaladgálni egy kutyusnak. 

Azt hiszem mára befejezem. Még írni sincs igazán kedvem. Meg is látszik.