Szeretet tankolás ez a hétvége (Nyálas hangulatban vagyok. Vigyázat!)

Abban elég jó vagyok, hogy ne nagyon foglalkozzak azzal, ami esetleg nem sikerült az életemben, nem jött össze. El tudok engedni álmokat, vágyakat, hogy aztán új célokat tűzzek ki.

Viszont csak néhány éve hangsúlyos nálam az, hogy időnként rácsodálkozzak arra, ami megvan nekem, és boldoggá tesz. 

Ilyenkor csak ülök a jóban, és hagyom magam a pillanatban, szinte cirógat belülről az öröm, az elégedettség. 

Ez a hétvége most minden szempontból ilyen.

Tegnap a nap nagyobb részében kerilányoztunk, meg Ádi (az öccse) is olyan cukker már, elkezdett beszélni. 

Néha, mikor ül az ölemben, csak puszilgatom a kemény kis kobakját, ő meg hagyja, valami mennyei pillanatok. 

Aztán hazajövünk, és itt vannak az enyémek, együtt sütünk palacsintát, közben beszélgetünk. 

Iluska meg úgy belesimul a családba, mintha kaptam volna egy lányt is, fantasztikus. 

Aztán késő este elmegyünk mind az öten Anyuékhoz, és a sötétben ölelgetem a kutyákat, akik már szundikáltak, ezért nem is ugrálnak, olyan kis kábák. 

Bent hosszan beszélgetünk, utána kifelé az autóhoz megint szeretet puszik a kutyáktól, hát bele kell halni ebbe a nagy szeretetbe, annyira jó.

Ma bevásároltam ehhez , mert Belami és Iluska kitalálták, hogy ma ők főznek. 

Én meg ülök itt a blogommal, miközben ők alkotnak a konyhában. Kismacsó játszik a szobájában, Charlie suliban, de jön nemsokára. 

Majd három körül megyünk edzeni Kismacsóval, este meg együtt leszünk újra, mind az öten. 

Mi bajom lehetne?

Csak ülök a jóban, hagyom magam a pillanatban, szinte cirógat belülről az öröm, az elégedettség.