Nem kicsi városunkban egy, azaz egyetlenegy vegetáriánus étterem van. Azt hiszem ez itt egy piaci rés, mert nem hinném, hogy nem élne meg itt egy másik ilyen vendéglátóhely is. Főleg, ha a nyitvatartása barátibb lenne, mert ennek az egynek elég érdekes: hétfőtől péntekig van csak, 11-19 óráig, aztán slussz, ennyi.
De ma végre eljutottunk Charlieval!
Charlie ebben a büdös életben biztosan nem lesz vegetáriánus, ahogyan Kismacsó sem, de Charlie legalább szeret kipróbálni új ízeket. Azt hiszem, Kismacsót nem tudnám elrángatni egy ilyen helyre, egyszerűen nem fogékony semmi újra, maximum akkor, ha húsból van.
Múltkor is, nagy kegyesen megkóstolta a vöröslencséből készült ropogós vegán fasírtomat, és udvariasan azt mondta, hogy nem rossz, de ő inkább eszik még egy szelet csirkemellet, ha nem haragszom. Hát jól van.
Visszakanyarodva az étteremre.
Egy pincébe kell lemenni, eléggé ételszag van, de kibírható. Indiai zene szól, és ilyen jellegű a berendezés és a dekoráció is.
Az ételek nagyon ínycsiklandóan néznek ki, és nincs túl bő választék, ami esetemben egyáltalán nem volt baj, mert fogalmam nem volt róla, hogy mi a sabji, meg mi a csatni.
Szerencsére segítőkészek voltak, helyes kis rekeszekre osztott tálra pakolták az ételt, a levest külön kis csészébe. Charlieval nyúlkáltunk egymás tányérjába, hogy mindent megkóstoljunk, mert direkt mást kértünk mindketten.
Valami fenomenális volt!
Az a sok ismeretlen íz, meg a rengeteg zöldség, pedig használunk itthon Indiára jellemző fűszereket, sőt én is csináltam már Dahlt, de mégis.
Egyáltalán nem ettem sokat, de hamar elteltem a káprázatos ízekkel, szerintem gyakran fogok ott enni.
Az ára kibírható, ahhoz képest meg főleg, hogy a vegetáriánus menü rengeteg helyen túl van árazva. Nem egyszer volt olyan, hogy az én vegaburgerem drágább volt, mint Charlie kétfogásos ebédje. Gyalázat.
Charlienak is nagyon ízlett minden, de azért megint beszólt.
Azt mondja, hogy szerinte az ott ülő összes vega embernek egyforma az arca, a viselkedése. Mint akik le vannak szedálva.
Amúgy nekem is feltűnt valami hasonló, ezért vihogva kérdeztem tőle: -Úgy el vannak nyulasodva?
-Ja! Mint a befüvezett nyulak.
-És én?
-Még nem.
-Pedig érzem a belső nyugalmat.
-Aham. A külső nyugalmon még dolgozzál!
😂
amikor írsz a vegetarianizmusodról, mindig eszembe jut, hogy Jamie Oliver-nek most jelenik meg a vega szakácskönyve, én nagyon szemezek vele... pedig amúgy totál húsevő vagyok :) neked mennyire hiányzik a hús? megkívánod, amikor a család eszi?
VálaszTörlésHú, én egyáltalán nem kívánom meg. Sőt, ha én csinálom meg nekik a húst, és fogdosom nyersen, akkor különösen nem.
TörlésÉn igazából soha életemben nem szerettem megenni a húst, de erőltettem, mert a családomban alap volt a húsevés. Valami istenien felszabadító érzés, hogy nem kell húst ennem, mert nem akarok.