Születési rendellenességem,

hogy velem mindig történik valami.
Álmaimban fordul csak elő, hogy unalmas az életem, és lassú mederben folydogálnak a napjaim. Hahh, na persze!

Hétfőn megbeszéltem a lehetséges új munkáltatómmal, hogy csütörtökön bemegyek a központjukba megbeszélésre.
Szépen, de szolidan felöltöztem, mint ahogyan interjúra szoktak, és tulajdonképpen az is volt.
Hárman ültek velem szemben, és beszélgettünk, de ők közben papírokon pontozgattak, mert az eljárási rend az eljárási rend, még akkor is, ha az állás nincs is meghirdetve.
Elmondták, hogy mit tudnak ajánlani, aztán kérdezgettek. Talán rajtam kívül még egy jelölt van (azt valaki más ajánlotta be), közöttünk akarnak választani, szóval ötven százalékos eséllyel enyém lehet az állás, ha akarom.
Nos, a végén abban maradtunk, hogy erről a szándékról másnap értesítem őket.

Utána Charlieval kimentünk a lakásotthonba, hogy megnézhessem pontosan hol is van, és milyen.
Nagyon szép helyen van, mindennel felszerelt, igazán látszik, hogy nem állami fenntartású hely. (Bocs!)
MINDEN gondozott iskolában!! volt, és dolgozni!!, szóval gondolhatjátok, hogy itt azért másképp működik MINDEN.
Van terápiás madárházuk, nos, én oda nem mentem be, madárfóbiám van. Inkább szóltam, de azt mondták ez nem gond, erre van terápiás szakemberük, úgyhogy, ha nem akarok bemenni, akkor nem megyek be. Charlie bezzeg bement, és azt mondta, hogyha én nem jövök ide, akkor ő megpályázza az állást, mert nagyon tetszik neki. 😉
Több emberrel is beszéltem, akik állami szférából jöttek át, és azt mondták, hogy zongorázni lehet a különbséget, és nem kérdés, hogy melyik javára. Itt nincs semmilyen b.szakodás a készlettel, a gyerekek annyit és azt esznek, amennyit és amit akarnak.
Olaszországban van nyaralójuk, de most épp Bulgáriába készülnek a nyári szünet elején.
A támogatásuk harmada csak állami, a többi egyebekből áll össze, és minden a gyerekek körül forog.

Ennek ellenére, mikor beszálltam az autónkba, szinte biztos voltam benne, hogy nekem ez nem fog menni, még nem végeztem a mostani helyemen, még nem "futottam ki" magamból mindent... Folyt. köv.