Szerencse

Már egy ideje vadászok valami bumfordi, kényelmes és nagyon finom, meleg csizmát a munkahelyemre.
Leginkább ugg jellegű valamire gondoltam, amibe reggelenként csak beleugrok, mikor megérkezek a munkába, és mikor kimegyek valamerre, akkor visszaveszem a hosszú szárú bőr csizmámat. Nem kényelmes egész nap abban lenni, amiben utcán vagyok, a papucs tilos nálunk, és nem is lenne jó, mert az épületek között is szaladgálok a hidegben, és sokszor bent is fázok, ha csak ülök a számítógép előtt.
Összességében a legideálisabbnak a fenti variáció tűnt, valami ilyesmi:

Ugye én vagyok az, aki szereti a olcsón megúszni a saját passzióit, szóval neeem ám az üzletben nézegettem, hanem a turkálókban. Bizony még ott sem voltak túl olcsók a jó állapotú uggok, úgyhogy elkezdtem hasonló állású lábbelikre vadászni, mert amúgy pont lesz.rom, hogy mi a márka, ha jó.
Tegnap betévedtem a kedvenc helyemre, ahol olyan végtelenül olcsó minden, mert ez az utolsó állomása a turis cuccoknak, mielőtt... nem tudom mi történik velük.
Mindegy, a cipők kilója 790 forint volt, és tényleg csak szokásból néztem oda, mert ezek a darabok elég siralmasak tudnak már lenni. Meg is láttam egy bumfordi kék darabot, ami tiszta sár volt kívülről, de meglepően jó állású volt (nem volt széttaposva), és belül a szőrme ragyogó hófehér maradt.
Valahogy az volt az érzésem, hogy a gazdájának egyszerűen nem volt kedve megtakarítani, ezért pár használat után bedobta valahol nyugaton a gyűjtőbe.
Koszosan. Ezért senki nem vette jobban szemügyre. Csak én. ;-)
Hazahoztam, megtakarítottam, és ahogy élvezkedtem a belső szőrme tapogatásában, az a gyanúm támadt, hogy ez nem műszőrme.
Mondom csak rákeresek már, hogy mi ez a márka, mert én nem ismerem.
Ezt találtam. Ez egy ötvenezer forint feletti EMU Austrália csizma, melegedő, merinói gyapjúval.
Bázzz'! Hétszáz forintért!!! Nekem. Hm. Jaj, úgy örülök! :-)
(Mondjuk Charlie előtt nem nagyon fogom használni, mert frászt kap az ilyen csizmáktól. Nőietlennek, bénának tartja. Engem meg pont nem érdekel ez a munkahelyen.)