Kórházasdi

Már meg sem rezzentem, hogy a hét négy napjából négyet valamelyik kórházban kezdtem.
Hétfőn Kismacsót vittem kontrollra.
Kedden az egyik terhes lányunkat kísértem ki tanácsadásra, meg vérvételekre, szerdán ugyanezt a lányt a kötelező belgyógyászati körre.
Ma meg reggel Kismacsó azzal fogadott, hogy éjjel nem aludt a csuklója miatt, amire szerdán este ráesett edzés közben.

Oké, újratervezés, írtam Margónak, hogy csak később megyek, mert elviszem a gyereket a traumatológiára.
Kismacsó az autóban szólt, hogy Kisszőke édesanyja a kórházban dolgozik, és van egy spanja a balesetin, szóval segíteni fog.

Így történt, hogy megismerkedtem Kisszőke anyukájával.
Reggel eléggé kicsíptem magam, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy nem dolgozni megyek azonnal, meg kezdek kisimulni a múlt hét után, szóval láttam Kisszőke anyukáján, hogy meghökken rajtam, szerintem idősebb Kismacsó anyukára számított, meg talán lestrapáltabbra is, mert azt tudta, hogy mivel foglalkozom. Jó érzés volt. ;-)
Nekem ő nagyon szimpi, mert odáig van a fiamért, és olyan szépen beszélt a fiatalokról, szétolvadtam tőle teljesen.
Nincs eltörve Kismacsó csuklója, "csak" meghúzódott, kenni és fáslizni kell.

Ja, és lehet, hogy holnap sem úszom meg kórház nélkül, mert az egyik lány szeme begyulladt, szóval előfordulhat, hogy a szemészetre vezet majd az utunk.