Amúgy tényleg.
Hétfőn nekem sem volt kedvem dolgozni jönni, de szerintem ezzel nem voltam egyedül.
Este végigcsináltam a torna programomat (callanetics + lépcsőzés), amitől úgy kimerültem, hogy bedőltem az ágyba, mint egy darab fa.
Tegnap már jobb volt, de nem is dolgoztam magam halálra.
Volt egy érdekes beszélgetésem a pszichológusunkkal, erről akartam egy posztot, de majd máskor, mert ma semmi mélység nincs bennem, csak felületet vakargatok, egyszerűen most nem megy több.
Nincs rosszkedvem, meg bajom sincs, csak egyszerűen most ilyen üzemtakarékos módon vagyok, néha ilyen is kell.
Kívülről -szerintem- semmi sem látszik, mert kedves vagyok és érdeklődő, de egy bizonyos ponton túl nem vagyok hajlandó semmibe belemászni sem érzelmileg, sem értelmileg a munka terültén.
Szerintem ez félig tudatos, mert közeleg a ciklus vége, amikor is nagyon érzékeny vagyok, és semmi kedvem kibillenni ebből a stabilitásból, amiben hetek óta leledzek.
Bocsi, de most ez van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése