Na már most, a csoszogásnak köszönhetően átlag kéthavonta kikopik az aktuális lábravalóm.
Ezt pénteken csíptem meg hétszáz forintért a plázában, míg a filmre vártunk.
Belül finom bolyhos, meleg, kívül meg kutyás, szóval "no problem".
Lehet, hogy nem éppen engem céloztak meg ezzel a dizájnnal, de annyira mókás menet közben lenézni a lábamra, és felvidulni a mozgó kutyáktól. (Reggel kómásan, kezemben a tejszínes kávémmal különösen.)
Szombat este Belami a konyhában olvasott, mikor a színház előtt, talpig díszben száguldoztam a szoba és a fürdő között, lábamon akkor még mamuszban. Hirtelen megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy még nem is látta a legújabb szerzeményemet, úgyhogy az egyik lábamat magasra emelve meglengettem a szeme előtt a kutyát.
-Hát nem gyönyörűséges? -kérdeztem tőle.
Meghökkenten felnézett, majd rezignáltan azt mondta: -Pompás.
Áhh, semmi érzéke az ilyen dolgokhoz!
Ezt a finomságot meg Széphajú küldte nekünk:
Otthon voltak Erdélyben, onnan hozták.
Olyan finom volt, hogy mire Belami is kért volna egy kockát, el is fogyott. Így járt. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése