Övvadászat

Az meg úgy volt, hogy egyszerűen nem volt rá időm, maximum 2-3 helyre ugrottam be menet közben, de komolyan semmi nem volt, ami csak kicsit is közelített volna az elképzelésemhez.
Mellesleg körbekérdeztem az ismeretségi körömet, hátha van valakinek elfekvőben a szekrénye mélyén, és kölcsönadja egy napra.

Közben kijött az arcomon először két pattanás, majd megint másik kettő, és a homlokomon apró kiütések jelentek meg.
Valahogy zsírosabb lett a bőröm egyik napról a másikra, egyszerűen nem értettem, nekem soha, de soha nem zsírosodott a bőröm, még kamaszként sem.
Azon gondolkodtam, hogy mit vezettem be, amitől lehet, és három dolog jöhetett szóba.
1. Elkezdtem egy haj, köröm, bőr vitamint szedni.
2. Új szemránckrém az Alverdétől.
3. Ricinusolajjal kentem a szempilláimat esténként, ebből juthatott az arcomra is.
Mindhármat egyszerre szüntettem be, marha nagy ész vagyok, és el is múlt a probléma.
Közben megjött a menszeszem ma, szóval ettől is lehetett.
Majd szépen egyesével próbálkozok megint a fenti három dologgal, hátha kiderül melyik okozta a problémát.

De nem is ez a lényeg a fentiekből, hanem az, hogy mennyire kezdett elegem lenni magamból.
Nem sikerül összehozni az áhított öltözetet a keresztelőre, plusz a fejem is ratyi lesz, nekem, akinek mindig kristálytiszta a bőre. Remek.
Szép lassan belenyugodtam, hogy maradok a fekete kiegészítőknél, de testszínű harisnyával, a fejemet meg majd jól levakolom, hisz csak lehúztam két évet a kozmetikusi suliban, nem fog ki rajtam.

Szombaton este Anyuval beszéltünk telefonon, és teljesen véletlenül került szóba az öv, amire lecsapott, hogy neki van egy, ami pont olyasmi, mint amit leírtam neki. (Én nem is értem, hogy pont őt hogy nem kérdeztem addig?)
Szóval Charlienak este nyolckor autóba kellett ülnie velem, és kifurikázni Anyuékhoz, hogy megkaparinthassam az övet. Tiszta ideg voltam, hogy potyára megyünk ki úgy, hogy másnap reggel ötkor kellett kelni a készülődéshez, utazáshoz.
Az öv pontosan az volt, amit elképzeltem: bézses színű, a csatja arany, virágot formáz. Imádás.

Még másnap reggel dühöngtem egy sort a sminkelés végén, mert kapkodva kellett befejeznem, és azt -mint tudjuk- nagyon utálom.
De! Sikerült sima arcot varázsolnom magamnak, bőkezűen bántam a szárító korrektorral, és tetszett az outfitem is.
Szépen a helyére kattant minden, és nagyon jól sikerült a vasárnap. Szerintem a képeken látszott. ;-)