Szabadnap

Én meg ma jól itthon maradtam, mert összegyűltek a túlóráim, és mert megérdemlem.
Amúgy meg kimerült vagyok, és nyűgös, sajnos nem hiszem, hogy egy nap segíteni fog, de legalább már a takarítás megvan, meg mostam is egy csomót. Süt a nap, meg fúj a szél, ruhát szárítani a legjobb párosítás.

Ez a plusz nap azért is jó, mert a szombatunknak annyi, a család egyik fele Anyuéknak segít szüretelni, a másik fele meg anyósomnak fát behordani.
Egészen pontosan Charlie Kismacsóval az anyukájához megy, én meg Belamival az enyémhez.
Senkinek semmi kedve az egészhez, ezért tegnap óta legalább kétszer, de lehet, hogy háromszor (nem számolom) összevesztem Charlieval, a hangulat a béka segge alatt.
Ez abból is látszik, hogy terveztem turizást, meg kis csatangolást cél nélkül, de nem bírom rávenni magam semmire, inkább itthon nyígok valakin.

Az előbb Belamit találtam meg magamnak, de ő most nagyon penge kommunikációban, meg konfliktuskezelésben (felvett valami ilyen tárgyat is az egyetemen), úgyhogy percek alatt helyre tett, csak pislogtam, mint hal a szatyorban.
Sajnos a beszélgetésünk végén vert seregként vonultam vissza, mert akárhogy forgattam, mindig az jött le, hogy én vagyok a hunyó, én tolom a frusztrációmat a másikra (Charliera).
Na, ő pont nincs itthon, különben bólogatott volna veszetten.

Tulajdonképpen nem tudom mi bajom van, szerintem simán fáradt vagyok, de nem fizikálisan, hanem fejben, lélekben.
Megszoktam én a sok nyomorúságot, meg rosszat a munkám során, de ez most nagyon tömény, kőkeményen új, és annyira sok energiát visz el a "falaim=önmagam védelme" erősítgetése, hogy valahogy vissza kellene tölteni gyorsban. Sajnos a kiáramlás még gyorsabb, mint a töltés, úgyhogy deficitem van, de remélem lassan utolérem magam.