Ez a reggel jó

Nagyon-nagyon jól indult a napom.
Charlie ébresztett sok-sok puszival, aztán kimásztam az ágyból, elkészítettem a tejeskávémat, és szép lassan előjött a két gyerek is.
Charlie elment dolgozni, mi meg hárman először a szobájukban vihorásztunk egy sort, utána meg a konyhában, miközben reggeliztünk.
Imádok köztük lenni, mikor bolondoznak, mert olyankor olyan, mintha én is tizenéves lennék, és pont úgy is viselkedek, mert nem szólok rájuk a vulgáris beszédért, csak nyihogok mindenen, szóval minden vagyok, csak jó példát mutató anya nem.

Kismacsóért nyolcra jöttek Kisszőke, meg a szülei, mert vitték őt is a Balcsira.
Azért nagyon laza lányos szülők na. Én nem tudom hogy kezelném, ha a 16 éves lányomnak olyan fiúja lenne, akivel vélhetőleg rendszeres szexuális életet élnek.
Fiúnál nekem ez nem okoz gondot, beszéltünk a védekezésről Kismacsóval, meg egy külön körben Charlie és a bátyja is.
Mondjuk, ha jobban belegondolok, akkor jobb ezt elfogadni, és normális körülményeket teremteni hozzá, mert úgyis megcsinálják, ha akarják, és baj is lehet a titkolózásból. Tudomásul kell venni, hogy "bezzeg az én koromban" elmúlt, jobb felzárkózni a jelenhez. (Én meg amúgy is jobb, ha hallgatok a "korán van még hozzá" témakörben, bár Belami nem "véletlenke", akartam őt 19 évesen.)

Belami meg elment Széphajút ápolgatni, mert tegnap kihúzták szegénynek a bölcsességfogát.
Persze tegnap Jászberényben volt az egyik haverjánál, éjszaka horrort nézett az itthoni moziban további haverokkal, előtte biliárdoztak, este meg megy valami gimis haveri találkozóra két napra.
Hiába na, Belami nem tud ülni a fenekén, mindig ezer programja van.
Utál aludni (mindig is így volt, már babaként is), elvesztegetett időnek érzi. Neki a pezsgés lételeme, szerintem a mai napig őt pihenem ki, mert nagyon-nagyon nehéz volt lépést tartani vele az elmúlt 22 évben.

Így valahogy péntek reggel.