A talányommal is így jártam, hogy addig-addig forogtam körülötte, mint egy eszét hagyott kutya, hogy valósággal beleszédültem.
Aztán mikor már bőgve hívtam fel Charliet, akkor jöttem rá, hogy ideje leállítanom magam. Úgy általában.
Most tényleg komoly, hogy azon bőgök, ami lehetőség? Hogy nem akarom elhinni az emberek kedvességét? Mert alapból mindig a legrosszabbra vagyok felkészülve, hogy inkább pozitív legyen a csalódásom? Hogy összeesküvés elméleteket gyártok?
Igazából pici türelem kellene, de azzal rendelkezek a legkevésbé. Azonnal, rögtön, tegnap kellene minden, és bele vagyok betegedve, hogy nem tudok ennek a végére járni azonnal.
Meg egy varázsgömb is tök jó lenne, hogy különböző alternatívákat megvizsgáljak, elemezzek (hát persze!).
Közben meg holnap már péntek, és egyedül maradok a hétvégére.
A fiúk az apjukhoz mennek, Charlie meg horgászni a tesójával meg néhány sráccal, olyan fiús program lesz.
Máskor hogy örülök az ilyennek! Most meg nyűgös vagyok tőle. Meg attól is, hogy programot szervezzek magamnak. Mindentől. Csúnya, ronda természetű öregasszony leszek/vagyok. Szép. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése